Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)
A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés
ben van adat iU ~/. A Rábaközben 1840-ben "A» nőnem a fehér ruhanemüket maga fonja" öltözékéhez. A XX. sz. elején azonban "elkényesült a nép" és egyre inkább gyári gyolcsféleségeket használt, alsóruhául is. A XIX. sz. első feléből hézagos adatokból rekonstruálható a kapuvári kenderfonás. A hajduhelyes jobbágyokon kivül bizonyára a zselléreknek is volt kenderföldjük, - mint ez másutt is szokás volt, - és minden család elláthatta magát fonallal. Altalános Sopron megyei utalásokból annyit tudunk, hogy a kender aratása nyüvéssel történt és hogy mosták a kendert. 1 ^ 4 kapuvári adatok a módosabb parasztcsaládok irataiban maradtak fenn. A kendermunka mozzanatai közül a törés, tilolás és gerebenezés körvonalazódik. ElsŐ eszközös mozzanat a durvább törés lehetett, eszközét Gartán 1812-ben említik: "egy kender vágó". 1 ^ 5 A törés után tilóval finomították a kendert. Kiss Ignác inventáriumában Gartán 1826-ban szerepel "Egy tiló", 106 majd Kapuvárott 1850-ben Süpőtz Mihály hagyatékából három örökösnek is jutott egy-egy. Gerebennel osztályozták a kendert: Kapuvárott 1841-ben "1 gereben" is szerepel Preklet Pál hagyatékában,"^ 8 majd 1850109 ben Süpötz Mihály javai között. Minősített fonástermék is volt tartalékban a gartai Németh Mátyásnál. Hagyatékában 1812-ben "Találtatott Husz kötet Gsöppü fonál - Kender Husz kötetrevaló ".^^ A fonás eszközéről nincs adat. Emlékezet óta, és bizonyára már a század elején is rokkát használtak, mint általában ezen a vidéken. A XIX-XX. sz. fordulójáról már részletesebben ismerjük a kendermunka menetét, szerepét. Az eljárás nagyjából megfelel a korábbinak, s mindvégig nem is változott lényegesen. A XIX. sz. végén minden család annyi kendert termelt, amennyit télen föl tudott dolgozni. Családonként kb. fél holdon termelték. Később csak 200-300 négyszögölön, majd 1920 körül 100 négyszögölnél is kisebb területen, mert akkor már csak zsáknak, esetleg "csírázó köténnek" kellett a vá-
