Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

szabásvonalu darabok szellősebbek. általában vékonyabb ruha. Ez az ünneplőben is megnyilvánul: a nőknek a selyem a nyári kelme. Napsütés ellen világos szinü ruha, főleg világos fejkendő. iiezei munkánál lazábban kötik a kendőt, "csak ilen gömbölüre, nem ám csúcsra kötöttük, nem vesződtünk. Kicsint előre is húztuk". Nagy melegben "szoritó" nélkül is viselték a felső kendőt. b/ szél ellen védekezés: /kisebb jelentőségű/ A madzaggal záródó, elöl nyitott férfiingeken befujt a szél, "behorta a mellüket a hó, ha nem volt rajtuk nyakravaló". Télen tehát a szél ellen védelmet nyújtott a nyakkendő. Nyáron előfordult olyasmi, hogy pl. "a Páli Jóska bácsi apja ment ki a Borsószegbe, szénát dugott ide, mer szél vót." Nemcsak az asszonyok, hanem a lányok is bekötik a fejüket a mezőn, "fülfájás ellen, meg a hajat nem horta a szél" /az utóbbi szempont különösen a cifra kerekkonty divatjának idején volt fontos, hogy szombatig megmaradjon a frizura/. "Ha mezőre mentünk, reggel mindnek vót a fején lánynak is keszkenő; odamentünk, letette, lerakodott az ember a főd végire." Szanyban is volt un. "mezős kendő", amit mezőre menet viseltek, "valami tisztább, világos szinü, könnyű anyagból". c/ eső ellen védekezés: A férfiak esőkabátja a szűr volt, majd esernyőt kezdtek használni a XX. sz. elején. Az asszonyok pedig általában "főteritkeztek", az országos szokásnak megfelelően: a legfelső egy-két szoknyájukat hátulról felcsapták a fejükre, hátukra, vagy le is vették derekukról és teljesen magukra, vállukra teritették. /Külön eső elleni kendőre, abroszra nem emlékeznek./ Igy,"kapuvári ernyőbe" voltak főleg akkor, ha mezőn érte őket az eső és a nagy határ távoli részéről kellett hazamenni. "Amikó a mezőn ekapta az eső, gyütt haza rí-