Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

va. Vót neki hetvenezer szoknyája, de egy esőkabátra nem kerűt. Most mán okosabbak!" - mondja egy kapuvári asszony 1966-ban. Öregebb nők is használnak esernyőt, de inkább csak ünnepen. "Esernyőt mezőre nem lehetett vinni, vihar vót, kiforditotta vóna, csak ha valaha ment vagy templomba." Ha dolgozni mennek, szerszámot, élelmet, korsóban vizet, váltás ruhát is vinni kell, ernyőt már nem birnának el. Hétköznap az öregek máig szoknyájukkal védekeznek eső ellen. A fiatalabbak az 1950-es évek óta /nylon/ esőkabátot is viselnek. A XIX. sz. végén esős időben is "kézelős ümögbe" mentek el a nők mezőre, de a "zseli" vállkendőt sajnálták, helyette festőkendőt tettek,esetleg "avétt zselikendőt". A nők fejét - a lányokét is - a kendő védte, "még ha jégeső esett is, fogott valamit a kis tarka kendő". Hűvös és esős időben a gumicsizmát tartják legalkalmasabb lábbelinek. Egyik asszony a TSz munkabeosztásával magyarázza elterjedését: "csírázáskor gumicsizmát viselünk, mer a bőrcsizma tönkremenne. Azelőtt bőrcsizmálan mentünk, a magáét tette az ember, ki tutta választani a jó időt." Az eső az ünnepi öltözködésbe is beleszólhat. Ha esik, a nők csak kimenőre való, kisebb ünneplő glottkötényt kötnek, még ha feltámadási körmenetre mennek is; mert a selyemkötény tönkremenne. Az asszonyok esőben nem vettek fel fehér himzett kendőt, mert azt mosni-vasalni kellett, hanem szines, sötétebb selyemkendőt. Esőben a nők a "csikorgds cipőt" levették, ha kijöttek a templomból, hazafelé "mezitláb csettegtek", mert ha megázik a cipő, nem csikorog többé a talpa. Ez a szokás másutt is megvolt.

4

^ /A szegény lányok még szép időben is kézben vitték haza cipőjüket a templomból, annyira kímélték./ d/ hideg ellen védekezés: A férfiak és nők télies öltözékfajtája. A görbe szabásvonalu, testhez szabott ruha jobban simul, kevésbé szellős; tehát alkalmasabb is télinek, mint nyárinak. Általában vastagabb, melegebb, bélelt ruha. Az ün-