Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

állítását" /mint a többi, valóságos viseleti elem esetében tettük/. Úgyszintén nincs értelme az itt ismertetendő "előállitásmódoktól" elszakítani a kész formák számbavételét, hiszen azok csak folytonosan "újratermelt" voltukban léteznek. Tehát ebben a fejezetben egyszerre tárgyaljuk a kapuvári bajusz- és hajviseletek "előállítását", speciális ápolását és számbavesszük a "kész darabokat". Férfiak A kapuvári férfiak az arc szőrzetéből bajuszt szoktak alaki tani. £ bajusz a kapuvári parasztember megjelenéséhez kötelezően hozzátartozik emlékezet óta. A már polgárosultabb környező községekkel szemben ma már szinte helyi jellegzetességé válik a bajuszviselet. A tárgyalt időszak eleje óta már viselhettek bajuszt Kapuvárott. Az 1840-es rábaközi ábrázoláson láthatóakhoz hasonlók lehettek a kapuvári bajuszok is: legénynek kisebb, idősebb embernek nagy és pödört a bajsza. A századforduló óta a kapuvári legények rövidre nyirt, "kis pörge" bajuszt viseltek /41. ás 54. ábra/. Csak az "emberek", a házasok hordtak nagyobbat, mert a "nagy bajusz öreggit" /34. ábra/. A kapuvári férfiak bajuszukat minden ünnepen szappannal megmosták. Házilag nyírták. A nagyobb bajuszt naponta fésülték. Az első világháború előtt az idősebbeknél általános volt a pödrött bajusz. Vasárnap reggel,amikor fölkeltek, "elkötötték hálóval", bajuszkötővel. Mire templomba mentek /mosdás stb. után/, már levehettek a kötőt, szépen megállt a bajusz. 1920-30 után már nem lehetett bajuszkötőt kapni, ezért a legtöbb férfi "elnyirte a bajuszát", rövidre. Hajuka_t a kapuvári férfiak is hosszura növeszthették a XIX. sz. első felében. A Rábaközben 1833-ban, 1840-ben is általános volt a hosszú haj. Fonott, illetve csomóban viselt hajról csak két adatunk van erről a vidékről /1831-ből és a A *3 R XIX. sz. végéről/, mindkettő Szanyból.