Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

palláson karácsonkor vizes ruha nem szabad lenni kötélen." A mosott ruha kisimítása A vászonholmit mángorolták: sodrófára tekerve az asztalon dörgölték a gyakran vésett motívumokkal díszített "mángorlófával", ide-oda lökődve, "rávágtak és hajtották". Szanyban külön mángorló szérűje volt a községnek, földbe épített "székekkel", "azon dörgüték a vásznat". A gatyákat mángorlás után szokás ráncbaszedni. Kapuvárott a férfiak maguk "szettek meg késfokával" a gatyát. Az apa szokta megcsinálni a fiainak is. Szanyban a nők ráncolták a gatyát. /A Somogy megyei Karádon is az asszonyok szokták pálcák közé "csaptatni", préselni a gatyákat. A palócoknál ujabban egy-egy specialista asszony végezte a ráncolást./ A könnyebb kelméket emlékezet óta vasalják. Korábban réz vasalóval, aminek kivehető, külön felhevíthető vasbetétje volt. Később faszenes, "szikrás vasaló" jött divatba, de a fehér ingeket akkor is a régibb típusúval szerették vasalni, mert az nem piszkít. A legnehezebb a keményített alsószoknyák vasalása volt, fej fájdító munka. Jellemző, hogy ezt a fajta szoknyát "vasót" - vasalt /szoknyá/-nak nevezik. Egyesek mondják, hogy azért hagyták el a viseletét, mert "röstellettük vasalni". A finom mosás-vasalás különösen fontos volt a lányok számára "húshagyókor" a háromnapos táncmulatság alkalmával. "Minden nap friss vasaltban voltunk. Mink táncótunk, édesanyánk meg csinálta másik napra a ruhánkat." "A táncos kötényt este kimostuk, reggére megszáratt. ... Mire gyüttek a legének értünk, kivasóta édesanyám. Nagyon törte magát, mosott, vasat, szeretett szépen járatni minket." Külön gondot fordítottak a fodrok jó vasalására, szép állására.A hímzett fehér kendők csipkéjét lefejtve külön mosták-vasalták, az után "össze lett magán széve": fod-