Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

rosra állítgatták, ugy varrták föl újra. - Mosás után a "totya" alján a fodrot "békaszájuan megszedték" és hengeres formájú, nyeles "kunérzóvassal" hullámosra, "gömbölü ráncba" sütötték, "kikunérozták". Lábbelitisztítás A hétköznapi csizmáról csak lemossák a sarat. Ünnepre szokták csak kitisztítani a csizmát. A XX. sz. elejéig "viksz"-ot használtak fényezésre, azzal "soká kellett kefélgetni". A módosabbak vettek aztán pasztát, "bokszot". "Vót olan ház, ahol szűken vót a pénz, ott főforditották a kormos fazekak fenekét, rápöktek, oszt azzal kentek. A kétkrajcáros katula bokszot is sokallották." A tüzott csizmát a díszítéseknél kenyérbéllel, esetleg "táblaolajjal" dörzsölték le óvatosan, "hogy a cérna szine állandóan lássék". "Annyira féltettük, hogy jaj, valami hozzá ne érjen. Kis rongyot tekertünk, vékonyt, az ujjunkra, hogy a boksz a világért egy cseppet ne érjen hozzá a cérnához." Sárban nem is vették föl a tűzött csizmát. Mielőtt nyárra eltették, lemosták a talpát. A női fekete cipőt a csizmához hasonlóan tisztították. "A piros csak um maratt. Vót ollan, aki beföstötte, de nem vót szép" - az átfestett cipő már csak kimenőre jó. Sarkantyutisztitás A táncos legények sarkantyújukat is gondozták: vasárnap, amikor a csizmát tisztították, a sarkantyút dörzspapírral "pallérozták", fényesítették, "hogy a rozsda ne egye." Tárolás A használaton kivüli ruhadarabok és viseleti járulékok elhelyezése a lakásban A XIX. sz. folyamán Kapuvárott is kialakult az az