Gráfik Imre: Néprajzi Közlemények 15. évfolyam, 1-4. szám - Szállítás és közlekedés Szentendre szigeten (Budapest, 1971)

Összefoglalás

olykor háttérbe szorítva helyi nyelvi elemeket s kialakítva egy az ország folyami hajózási és vontatási terminológia anyagától alig eltérő szókincset. Mint legfontosabb jelenségre, e szókincs belső rétegződésére hivom fel a figyelmet: I. / A magyar folyami hajózás és vontatás általánosan /országosan/ elterjedt kifejezései: őrfa, bas, guliba, timony, orradzó, dánguba stb. II. / Közös tőről fakadó, helyi használatban eltérő variáns: kurtulyás - turtujás, gobora - kóbora vagy bubora, dammand - domentát, bókony - burkony vagy balkony stb. III. / Eltérő, Szentendre szigethez kötődő sajátos szókincs, főleg a fontatóknál: csülök - drumó, vezérlő - prednyák vonás - rud vagy pajzer, vontatóut vagy lójárás - cugjárás, hajtó - preznyák stb. IV. / Más területen, más munkafolyamatnál is használt kifejezé

sek: akkord, huj ja, perec, guliba, kisafa stb. Külön tanulmány lenne hivatott tisztázni egyes terminológiák eredetét /pl. cirádé, palcag, dugarzó/ valamint választ adni arra, hogy a szigeten miért nincs nyoma egyes általánosan elterjedt terminológiáknak /pl. szaldóm, suha, bicke vagy büszke/. Az a tény, hogy e sorok irója ez utóbbi terminológiákkal nem találkozott, még nem jelenti azt, hogy a sziget egykori hajósai és vontatói nem használták. Mint korábban jeleztem, a hajózás és vontatás szókincsét nem az egész lakosság használta s a hajósok, vontatók kihalásával azok kikerülése a tudatból gyorsabban bekövetkezhetett. Van e szókincsnek még egy figyelemre méltó jelensége. Bár a szigeti vontatók és hajósok magyarok voltak, s igy érthetően több magyar kifejezést használtak, erősen hatott rájuk a szentendrei szerbek szókincse is. A hajóvontatás szókincsében kimutatható délszláv hatásra már többen felhivták a figyelMet.*

06 A sziget lakóinak és az észak, észak-keleti etniku-