Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)
Dorogi Márton: Adatok a hajdúsági és nagykunsági állattartáshoz, különös tekintettel a ló, a szarvasmarha és a szamár betanítására
éjszaka járt. Nagy méneseknél két hátasuk volt,az egyik délelőtt, a másik délután volt szolgálatban. A magáét rendszerint szekérbe használta. A nyers csikó betörése igen fáradtságos munka volt. Természetesen igen sok függött a ló természetétől. A szelídebb je könnyebben kezesédett, hamarabb hajlott a szóra, de voltak olyanok is, amelyekkel nem volt érdemes foglalkozni, mivel semmi áron sem akarták az "igazságot." A csikót déli álláson szokták kifogni. - Hajtsd csak meg azt a csikót! - mondta a csikós a bojtárjának. A bojtár meghajtotta, s a csikós rávetette a kötelet /1-4. ábra/. Jól kellett dobni a pányvát, mert ha elvétette, aztán már nehezen lehetett megközelíteni. Nyugalom, szelíd szó kellett hozzá . Mondani, mondani neki kedvesen, hogy érezze a jóaka ratot . "Hej pedig sokszor kihozott a türelemből, de még az anyádistenit is olyan hízelegve mondtuk neki, hogy kedveskedésnek vehette. JDe aztán olyan is akadt, amelyiket nem győzött az ember szóval, földhöz verte magát. A szilajabbakat, az akaratosabbakat odakötötték a kutágashoz. Némelyik két napig is ott állt étlen, szomjan. így aztán kezesedett. Mindig odamentek hozzá, beszélgettek vele,hadd szokja a gazdája azavát." A végén, ha nem is a szép szó, az éhség megtörte. Elfogadta kézből a szénát ós a vizet. Haragudni, gorombáskodni nem lehetett, a hangból megérezte a jóakaratot. Általános ós egybehangzó vélemény, hogy a csikó először a gazdája szavával kezesedik meg, köti az ismeretséget . Azután igyekszik megsimogatni a nyakát és a homlokát. Lassan eltűri a simogatást a folytonos beszéd mellett: Hó, hó Csinukám! Hohó! Na, gyere csak, gyere! No nem bántalak! Hohó, csak szépen, had simogassalak meg! Na, ne bolondozz! stb. Mindenekelőtt a kötőféket kellett rátenni. No, de ez nem ment könnyen, soknak marokkal kellett megfogni az orrát, hogy ne üsse fel a fejét. Legjobb volt, ha mindjárt a zabolát is a szájába tették és azzal "loncsolták" A tanítást loncsszáron való járatással, a kötőfék végére 6-8 méter
