Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

Dorogi Márton: Adatok a hajdúsági és nagykunsági állattartáshoz, különös tekintettel a ló, a szarvasmarha és a szamár betanítására

hosszú futókötelet /loncsszár/ kötöttek, és azon járatták körbe. Ha túl sziléj volt, szántáson loncsolták, hogy jobban fáradjon, törjön. Közbe-közbe megálltak, szólították, megveregették, simogatták, dicsérték, hadd lássa munka közben is a jóindulatot. Az is előfordult, hogy egy már betanult ló mellé kötötték és azzal járatták le. Amikor lejáratták, kifárasztották, a kifáradt ló megnyugodott, megtört. Az ecsegpusztai csikósok az ilyen járatási gyakorlatok után elengedték, még a kötőféket is levették róla. A következő alkalommal újra futókötéllel fogták ki. Kikötni nem szokták. Csak jó néhány loncsolás után próbálkoztak a zablával. Ilyenkor már könnyebb betenni. A kötőfék szárat behúzták a zablakarikába, hogy érezze a zablát

. így is járatták néhány napig. Amikor lejárta magát, akkor próbálkozott a csikós hátalni, de csak úgy szőrén. Először keveset, aztán mindig többet-többet. Néhány r.ap múlva már a priccset is rátették, ügy ültek rá. A csikósok általában nem szokták zsákolással szoktatni a lovat, de azért volt, aki előbb, különösen a nehezén kezesedő lovak hátára egy fél zsák földet vetett, hogy azzal szokja meg a terhet. Amikor ezt már megszokta, csak azután próbálkozott a csikós. A bojtár fattyú fogta a féket, a csikós meg rásettenkedett

. Közbe-közbe veregette a nyakát, meg a lapockáját, beszélt hozzá. A csikó legtöbbször megbokrosodott, hányta-vetette magát, előre vágta a fejét, bizony a csikós lehemperedett. De ezt inkább csak a tanulatlan csikóssal tehette, mert aztán a keményebb kötéstt legények meg tudták fogni a legszilajabb csikót is. "Tudja úgy volt az, hogy megérezte az a ló is, ki ült a hátára. Megpróbálta a lovasát, ha aztán látta, hogy nem akárkivel van dolga, megadta magát." Amikor nem kellett a csikósnak a lova, szabadon engedte. A nyakszíjon rajta volt a pergő, a pányvás kötelet pedig húzta maga után. így könnyebb volt kifogni, a kötelet kellett csak elérni. Ha meg nem látta, a pergő pityegése u-