Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)
Dorogi Márton: Adatok a hajdúsági és nagykunsági állattartáshoz, különös tekintettel a ló, a szarvasmarha és a szamár betanítására
A tinót 3 éves korában, de szükség esetén korábban is igára fogta a paraszt ember. Ha a tinó a gulyán nevelkedett, rendszerint nyáron, augusztusban hozták haza, hogy hordásnál, ugarolásnál hasznát vegyék. Többen összefogtak, mert 1-2 jószágot nehéz lett volna hazaterelni. A tinót, ha nagyon vad volt, éheztetéssel törték és rövid szárra kötötték. Amikor már eltűrte a körülötte való forgolódást, elvette kéztől az enni-, innivalót, lehetett kisérletezni, hogy a jármot a nyakára tegyék. Általában a kis embereknél sokkai több jószót és emberséget kapott a jószág, mint ott, ahol tömegével tanították. A tanításhoz 3-4 ember kellett, különösen az első napokban. Egy a jármot tartotta, a másik előtte állva addig piperélte , míg a harmadik beszorította a járomba. A piperélés azt jelentette, hogy beszéltek hozzá, babrálták, vakarták a szarva közét. Szerette, hogyha a hátát simogatták a nyakától végig. "Egészen belekarcsúsította magát, olyan jól esett neki." Amelyik akaratos volt, annak lekötötték a fejét a lábához, így járatták, ez aztán törte. Amikor a járom a nyakában volt, a tézslát is ráakasztották, és azt húzatták; ha szükséges volt, napokig. Amikor a jármot ős a tézslát megszokta, ráakasztottak egy 50-60 kilós hasáb fát, és le-föl az utcán, vagy kinn a tanyán húzatták. A hasáb fát legtöbb helyen meg is munkálták, úgy hogy az eleje felfele állt, mint a szán talpa, hátul egy deszkalapot szegeztek, és ha már jól ment a húzás, rá is ültek. Amikor a tinónak a csúszó húzás is jól ment, szekérbe vagy körbe vezényszóra a szekérhez akasztott tézslához fordították őket, ős üres szekérrel járatták. Később kisebb terhet raktak, 1-2 zsák búzával elmentek a malomba, a tanyáról hazafelé gazból fél csihét raktak,azután trágyahordásra, ugarolásra, boronálásra került a sor. Ezek a munkák voltak a betanítás eszközei. Szántásra, hogy egyenesen menjen a barázdában, csak több napos, vagy hosszas vezetéssel lehetett megtanítani. Régen nem lánccal járt a feje a rúdhoz, hanem a szarva gombjára tették a kötél hurkát, a szárát keresztül húzták a
