Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)
Dorogi Márton: Adatok a hajdúsági és nagykunsági állattartáshoz, különös tekintettel a ló, a szarvasmarha és a szamár betanítására
szarv kötélen és a rúdkarikába húzták feszesen, hogy a fejét ne tudja kapkodni. Tanítás közben az ostorral vagy a kamzsival oda-odarántottak neki, ha félre csápolt, vagy ennivaló után kapkodott. Az ilyen kapkodós tinómnak, teheneknek szájkosarat szoktak a fejükre tenni. Ha nehéz volt boldogulni a jószággal, nem akarta a jármot, akkor, újabb divat szerint orrzót tettek rá. Az orrzó egy kovács csinálta fogó, melyet az orrlyukaiba illesztve össze lehetett csíptetni. Ez megfogta a legakaratosabbat is. Ha nehezen tanult, az orrzót akkor is az orrán hagyták, amikor már szekérbe fogták. A nyelére madzagot kötöttek, melyet a szarva közt vezettek a szekéren ülő kezébe, ha a tehén vagy a tinó eltekergett, csak meghúzta és mindjárt észretért. A tehenek igára tanítása már lényegesen könnyebben ment. A veres-tarka tehén szelíd, jámbor állat, a természetével nem sok baj van, a tanítás csak a szoktatás és gyakorlás dolga. Módszerében teljesen megegyezik a fentebb leírt oktatással. A tehén betanításánál 1945 után szokásba jöttek az igázás és befogás újabb módjai. Bégebben inkább vezették az igás marhát, újabban inkább hajt já k L vagyis egyre jobban közelednek a lóval való igázás módszereihez és eszközeihez. Ez újabb módszerek bevezetésének körülbelül a következő a fejlődé smenete: 1. Mindegyik állat szarvkötelétől vékonyabb kötélből szárat vezettek a szekéren ülő hajtó kezébe. A hajtó forduláskor mondta a cselŐ, illetve a hajsz fordító szavakat, de ugyanakkor meghúzta azt a szárat is, amerre fordulni akart. Ezzel visszatartotta a fordulás irányában levő állatot, úgy hogy a másik oldalon levő eléje fordulhatott. 2. A hajtószárat nem a szarvkötélhez kötötték, hanem a marha orrlikaiba rugós orrkarikát, vagy szótnyitható, csuklós orrodzót csíptettek /41-42. ábra/, ennek a fejébe kötötték a hajtószárat és a szarva közt vezették a szekéren