Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

Dorogi Márton: Adatok a hajdúsági és nagykunsági állattartáshoz, különös tekintettel a ló, a szarvasmarha és a szamár betanítására

úgy,mint a lóval. Itt pszichikai kezesítő fogásokat nem igen alkalmaztak. Éheztetéssel törték meg az állatot, szokatással idomították és rendszerint testi fenyítékkel kényszerítették szófogadásra

. Néhány esetben megemlítették,hogy a már betanult jószágot szagokkal kezesítették.

Igy a macskabőrből készült dohányzacskó szagával járomba tudták csalogatni a tinót. A csizmából kivett pállott szalma is csalogatta a marhát,állítólag a régi betyárok is ezzel kezesitették, szakították ki a gulyából a marhát. A tinót 5-6 éves korától kezdve nevezték Ökörnek, 7 éves korára dalmosodott

, azaz teljesen kifejlődött. Névajdás A hatökrös fogatot sűrűn kellett szólítani, s ezáltal irányítani. Ha fordult, ha lazsnakolt, figyelmeztetőül kiáltották a nevüket, és odacserdítettek a négyelővel is. A béres a szekér oldalon folyton hajtogatta a nevüket. Éppen e sűrű és legtöbbször páros névemlegetés miatt is jó hangzású és kttnnyű kiejtésű neveket adtak az ökröknek

. A nevet a béres adta a tinóknak, aki fogatolta, még ha a gulyás adott is neki, a béres nem mindig fogadta el. "Úgy csinálta a nevet, hogy a szókiejtés jobban essen

", "párba kellett lenni a név nek

" - mondták adatközlőim. Valóban, ha áttekintjük a páros földneveket, azt látjuk, hogy többféle összefüggés lehet köztük: Rokonértelműek

; Jáger-Vadász, Dallós-Dudás, VirágBimbó, Dallos-Nótás, Herceg-Báró, Túzok-páva, Kadét-Káplár, Kasznár-Kulcsár, Meggyes-Epres, Butykos-Csobán, Fogoly-Fácán, Muszka-Kozák, Holló-Varjú, Rezgő-Mozgó. Rímelők

; Rojtos-Kürtös, Rojtos-Kontyos, Tekints-Pillants, Gallyas-Körmös, Szarvas-Körmös, Betyár-Búvár, BoglárBugár- Rezgő-Mozgó, Kasznár-Kulcsár, Pintér-Mester. Alliterálók

: Játík-Jancsár, Piktor-Pajkos, Fogoly-