Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)
Dorogi Márton: Adatok a hajdúsági és nagykunsági állattartáshoz, különös tekintettel a ló, a szarvasmarha és a szamár betanítására
ni, a bal oldalon levő ökör külső oldalát kellett az ostorral csapni és kiáltani; Csálé Szarvas! - és odakondított neki háromszor. - Hő! Hajsz, ide Virág! és kondított. Ekkor jobbra fordult. "Hopp-ide Gyertyás! Ide Gyertyás! Csálé Körmös! Ide Szabó!"- Volt egy másik béres vezényszava. - Általában forduláskor az első csásnak vagy hajszásnak mondták a nevét, aszerint, hogy balra vagy jobbra akart fordulni. Indításnál az első hajszásnak mondták a nevét; - Nate-ne Dallos! Amikor meg akartak állani, a két hátsó ökör elé tartották az ostornyelet, hátravágták a fejőket; Hó! Állj! Kulcsár, Kasznár? A hátsók állították meg. - Útközben, ha valamelyik lusta volt, hanyagolt , azt szólította, és odacsapott. Egy évi jármolás után első párba kerültek a tinók, de ha szükség volt rá, pár hét után is. Előbb csak délben fogták első párba, amikor hazafele mentek, ilyenkor tudták, hogy enni mennek, ós nyugodtan lépegettek. De volt olyan ökör is, amelyiket sohase lehetett előre fogni csak riídórán . Jó lesz rúdórán! - mondták az ilyen ökörre. Néha az egyik ökör erősebb volt, mint a másik, vagy jobban húzott. Ilyenkor amelyik erősebb volt, annak rövidebb iáromszárnyat hagytak, vagyis a járom középső lyukától az erősebb felé fúrtak egy másik lyukat, és a tézslát abba szegezték. Az ilyet kettes lyukú , vagy váltott járomnak nevezték. Az uradalmakban rendszerint volt néhány ilyen váltott járom, amelynél a középső tézslalyuktól jobbra is, balra is volt lyuk, így a tézslát középről tehették jobbra is, balra is. Ha a csás volt a gyenge húzású, akkor a hajszásra váltották a jármot és fordítva. Ugy is ellensúlyozták még az erősebben húzó ökröt, hogy a járomba egy saskörmöt /horgos csavar/ csavartak, és azt a tézslához láncolták, így nem tudta elhúzni a jármot. A marhát általában tanítás alkalmával nem babusgatták, - "olyan vagy, mint béres az ökrihez", - tartja a szólás is, - nem simogatták, ridegen, keményen bántak vele, nem
