Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

Dorogi Márton: Adatok a hajdúsági és nagykunsági állattartáshoz, különös tekintettel a ló, a szarvasmarha és a szamár betanítására

Kecske szarvú

: szflkön állt, kissé hátra Sugár szarvú

: hátrahaj lő /23-24.ábra/ Saroglyás szarv

ú: olyan íve van, mint a szekér saroglyának /31. ábra/ Hátra hegyes szarvú

: a vége hátra fordul /25-26. ábra/ Kuké szarvú

: fojás alakú /37. ábra/ Sete szarvú

: amelyiknek nem egyforma állású volt /38. ábra/ A béres a maga 4 ökre közé kötötte a két újat, ahol aztán 2-3 napos koplalással kezdték a betörést

. Aztán jött a kocogdsa.Uradalmakban a betanítás rendszerint a már betanult ökrök segítségével történt. Az éhségében, szomjúságában megtört ökröket a két rudas mellé kötötték, azokkal vezettették ki. A betanítandó ökröket középre kellett fogni, itt nem ugrálhattak se előre, se hátra, mert az öregek tartották a rendet. Előbb a haj szást, a jobb oldalit nyomatták helyre, azután a kezest

, vagy más néven a csást

. Egy ember tartotta a jármot, a másik igyekezett a nyakára igazítani, egy meg kommandírozta az öreg ökröket: körbe Sugár! A betanult ökröknek csak annyit kellett mondani: kör ide

! vagy körbe te

! és már a rúd mellé is fordultak, a nyakukat belökték a járomba. Amikor benyomatták a tinókat, a tézsla csikótójót az öregek tézslájához akasztották. A tinók nem értették a rendet, de csak oldalt ugrálhattak, mert a két első húzta őket, a hátulsó kettő meg tanította. Rendszerint azonban nem ment simán a dolog, sok tinó veszett volt, ordított, verte magát a földhöz. Némelyiknek még a bőre is kirojtosodott,de azért jobb volt, ha nem verték, bár errenézve megoszlanak a vélemények. Ha cigány lett, azután már nem boldogultak vele, megmakacsolta magát. "Oktatásnál előadja magát a szép szó is, meg a rossz is. Ha erélyesen bánnak vele, hamarabb hajlik, ha elbociká

z

nak vele, nehezebben. Nyugodt ember körül könnyebben megállt. Az erkölcsös ember /akaratos, hamari mérgíf/ hamar odavágott és