Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

Dorogi Márton: Adatok a hajdúsági és nagykunsági állattartáshoz, különös tekintettel a ló, a szarvasmarha és a szamár betanítására

hosszabbították. Két ember vezette, a harmadik megfogta a meghosszabbított istráng két végét és néha húzatta magát. Kétszer-háromszor körbejártak így, aztán rámentek a csúszóra. Ez egy lapos fahasáb, ebbe fogták a lovakat

n Néha-néha ráálltak a csúszóra. A csúszóbafogás két-három hétig tartott. Amelyiknél nem ment így a tanítás, azt körültekintőbb, ravaszabb módszerekkel szoktatták a hámra és a húzásra. Etété s előtt mindig hámot tette

k rá meghosszabbított istráng gal. Az istrángok végére súlyt kötöttek kb. 50-50 kilót. Aa állás végébe a ducfához az istráng magasságában keresztbe egy rudat erősítettek, e felett vették át az istrángot a le lógó súllyal. A lovat úgy állították be, hogy az abrakot ne érje el. így ha enni akart, előbbre kellett lépnie. Ez pedig azzal járt, hogy az istráng végére kötött súlyt fel kellett húznia /5. ábra/. Ez minden abrakolásnál így ment. Lassan megszokta a hámot és a húzást. Egy hét múlva párbafogták őket a csúszóba. Kisefára fogták. Két ember vezette, egy száron hajtotta. Ha már megszokta a csúszót, szekérbe fogták. Eleinte a szekeret, vagyis a rudat húzták a csikók közé. A két belső istrángról levették a meghosszabbítást, a szélső megmaradt és azt rácsavarták a hámfára. A csikókat két ember vezette. A kocsis fent ült a szekéren. Mellékútra mentek. Rövid menet után az egyik ember eleresztette, majd levették a hosszabbítást, és ha a csikók elég egyenesen mentek, a másik ember is eleresztette a vezetéket. Felléptek a felhércre, de a vezető kötél a kezükben volt. Aztán ügettek 5-6 kilométert, majd lépésben mentek 3-3 kilométert. így ment ez 3-4 napig, mindig kevesebb ceremóniával. Ha hiba volt, a kocsis soha sem szálhatott le. Pl.; ha a ló kilépett az istrángból, az egyik ember a ló elé ment, megfogta, a másik levetette az istrángot, és így vette ki a lába közül. Néha a rúdba rúgott, ilyenkor a rudat kellett kihúzni, és úgy vették ki az istrángot. Ha ijedős volt a ló, nem bántották. A kisérőnek le kellett szállnia, nyugtatni a lovakat. A kocsis meg szárral fogta.