Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)
U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Bogdánd viselettörténetéhez
der-vászon volt viseletük elsődleges alapanyaga. Minden lány és asszony köznap csak a hagyományos ingben, pendelyben járt. Pendellyel "bekötötték az inget", "cifra", vagy "alább való" "derékkötőit /kötényt/ kötöttek elébe és így indultak nyáron a munkába vagy egymáshoz. Mindössze vagy 35-40 éve /tehát 1905 táján/ történt, hogy Nagy Bántó Zsuzsanna fiatal asszony - nagy megütközést keltve - elsőként a "viselő pendej" fölébe köznapon is "fersing"-et kötött. Meg is jegyezte ottlétünkkor az öreg Kürti M. Ferencné - pedig ő "nagy hadhoz tartozott" -, hogy az ő fiatalságában "tán fel is akasztották vóna, ha hétköznapra f ersinget húztak vóna", "az öreg asszonyról meg éppen lecsúfolták vóna". A "fersing" viselete a század első évtizedétől mind erősebben terjedt a bogdándiak között. Alkalom szerint kartonból, kasmir, azaz "budri"-ból, szövet, azaz "szőr"-ből varrták. A rávaló színes, vagy fekete anyagot a hadadi vásárban a zilahi kereskedőtől vették és eleinte saját maguk készítették és végig ráncolták, "szedték" kézen, mint a vászonból való "ráncos pendej"-t és fehér vászon cifrázott gallérba fogták. Mikor a faluban már mind több lett a varrógép ós a varrónő, a tűvel való szedést a nagy öltésre beállított varrógép pótolta, a "fersing" gallérjáról pedig lassan eltfínt a "cifra". A jobb anyagból való alján bársony "galand" futott körül, belső alja meg 3-4 ujjnyisan piros szegésű volt. A bogdándiak a "fersing" hasítékot előre tették, a hadadiak oldalra. Viselése kezdetén egy nőnek csak 12 darabja volt. ottlétünkkor már némelyik nőnek 5-10 is akadt belőle és az idősebbek is viselték - már nemcsak templomba - a "fersing"-et. A "köznapi fersing"színes kartonból való, ez elé is kötnek tiszta kender-vászonból sima, vagy kissé lapos ráncba rakott "egy szól derékkötő"-t, vagy színes "8urc"-ot. Ha a pendelyre H fersing"-et öltenek, a mezőn, a munkahelyre érkezve, levetik magukról. "Leteszem göngyölve hammasba, hogy a tücsök ki ne rágja" - mondja az asszony.
