Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Bogdánd viselettörténetéhez

Majd a munka végeztével újra felölti és megjegyzi "gyerünk haza vacsora főzni". /Ti. a szegény családban délben nem tudnak - a munka miatt - meleg ételt főzni./ i fejüket a fiatal nők, köznapon - a vásárba vett virágos szélű kendővel kötik be, az idősebbek, feketével. Van, aki csak egyszerűen álla alá "előre kötve", "bőkre kötve" viseli a kendőt, de "lapos bőkre" is kötik néha. Ezt a kötésmódot a baptistáktól, a "hívők"-től tanulták el. Előfordul, hogy "két bőkre", kettős göbre kötik. Ha lazábban takarják a fejüket, akkor "katicasan" tarkóra hátrakötik a "keszkenyő" két végét. öreg asszonyok emlékezete szerint, fiatalságuk idején a "9 szeles, szedett, ráncos pendő"-t hétköznap is, de főként összejövetelekre

{ "barátságra", szórakozásra vették fel. Ez alá másik nem került, még télen sem, elég meleg volt így is. Nehéz viselet volt. Mint mondják, "megkínozta a derekat". Elibe színes "derékkötő" került. Öregek emlékezete szerint úgy válogatták össze a színeket, hogy mikor pl. a lány táncba ment, fehér volt a pendelye, piros, vagy zöld "glot", esetleg "budri" a kötője és zöld "hárász" vagy "selem rojtos" a nyakba való kendője. Lány korukban fejükre még sárgát is kötöttek. Ez a szín utóbb kiment a használatból. Shhez az öltözethez "kereknyakú", "kitaré/j/zott ujjú ing" illett. Ottlétünk idején a fehér "ráncos pendő"-t még viselték, de már csak ünnepen, "barátságba", táncba, sétára vették fel. Ezt "fersing"-gel most sem fedik. Azonban már mind ritkábban öltik magukra, elfoglalja helyét minden alkalomra a színes "szedett fersing". A "fersing" alá "bő pendej"-t vesznek, hogy forgáskor "jobban terüljön". Most a fiatalok mind a "ráncos pendej", mind a "fersing" elé színes kötőt kötnek, de 35 éves kor után az asszonyok már csak feketét. Az ingre "puszli"-t, "laj"bli"-t résznek,nyakukba meg könnyű, nyakba való kendőt. A ''puszM", vagy "lajbli" a legrégibb női mellre va»