Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

B. Paksa Katalin: A szegedi duda-hagyomány

dudát is össze tudtak hangolni. 1938-ban, József napon három szomszéd dudás köszöntötte Pintér Józsefet és utánna késő éjjelig játszottak négyesben az udvaron. Szeged környékén tehát nem ragaszkodnak a közmondáshoz, mely szerint több dudás nem fér meg egy csárdában. A dudát leginkább csutrib

an, padkaporos bála

kon, vagyis házibálakon, disznótorban, névnapokon vették elő. "Akkó még nagyon köllött a dudás, mer nem volt cimbalom mög... mög akkó még pártolták." "Ahogy szaporodott a cimbalmos mög a prímás, ugy lejárt arru az üdő." Lakodalomban - amikor a család igyekezett kitenni uagáért - már nem volt elég előkelő. A dudás fizetséget is kapott, legtöbbször pénzben. Kialkudott díj nem volt. Csóti Gyapjas Antal az 50-es években 200-300 Ft-ért játszott. A vendégek a játékos zsebébe, vagy a bordó meghajlított csövébe dugták a papírpénzt. Amikor a dudás hozzákészülődik a játékhoz, megköpi a tenyerét. Vizet, vagy bort önt a sípszárba, hogy dagadjon. Aztán felfújja a tömlőt és hangol, bevezetőként végigbillegeti a sípszárat. Öt-hatszor is eljátssza a dalt egymás után, időnként egy-egy sort, sőt teljes versszakot is énekel hozzá. "Apraját" csak nagyon ritkán játszik. "Tudni köll, mikor lehet abbahagyni" - mondják. "Mikor a duda kimondta: vége van /szó-ra-szó/." Rendszerint valamilyen magaslaton, padkán, asztalon áll, illetve szinte táncol a dudás, kilö työgi a ritmust. Sokszor a legények felkapják a nyakukba, körbehordozzák a szobában. Szokás a vendég kikisérése dudaszóval. A vidám vendégsereg felugrál a szalmakazalba,a dudás oda is kiséri őket. Gyakran meg is sérült ilyenkor a hangszer, kiszakadt a tömlője. Kedvelt tréfa volt, hogy a vendég - ha ki kellett mennie - kikísértette magát a dudással és zeneszó mellett végezte a dolgát. Ilyenkor természetesén a borravaló sem maradt el. A hangszer igényes készítési módja miatt, és mert kereseti lehetőséget nyújt /még ha csak nagyon mellékeset