Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

Dorogi Márton: Adatok a hajdúsági és nagykunsági állattartáshoz, különös tekintettel a ló, a szarvasmarha és a szamár betanítására

földön húzta maga után. Szintén ökör vagy bivaly hajtő alkalmatosság volt a kamzsi. Körülbelül méter hosszú nyélen méternyi kötél, melyre görcsöket kötöttek. Főleg a lusta, vagy akaratos jószág ösztökélésére szolgált. Némelyik béres gombostűt vert az ostornyél végébe, ha azt egy kicsit odanyomta az ökör farához vagy combjához, rögtön egyenesen ment a barázdában. 8. Az igázásnál előfo

r

duló hibák A szarvasmarha igázásánál, éppen úgy, mint a lóénál, adódtak hibák. Tézslázott az ökör, ha a farát befele hordta

. Ilyenkor a tézslába lyukakat fúrtak, és abba faszegeket vertek, vagy sündisznóbőrt kötöttek rá. Ez aztán leszokatta az állatot a tézslázásról. Addig volt így, míg ki nem adta magát

. Bélfázott a tinó, ha a járomba befele tartotta a nyakát, abba is faszegeket vertek, vagy sünbőrt kötöttek rá. Ha kifele tartotta a nyakát, akkor járomszegezett. Erről úgy szokatták le, hogy a járomszegre egy bádoglemezből készült szúrót erősítettek /16. ábra/. Betűlábúnak mondták az ökröt, ha az első lába 7 állású, amelyiknek a hátsó térde összeverődött, azt gacsosnak

. 9. Gyógyítások Gyakran megesett a legelő kezes jószággal, hogy beletévedt a lucernába és ha teleette magát, felfúvódott

. Ilyenkor sörösüvegből ecetes vízzel /2 dl víz, 2 és fél dl ecet/, vagy meszes vízzel itatták. Ettől megjött a kérője

. Száj és körömfájás ellen a patikából hoztak kokt

int

, de maguk is csináltak ellene szert, pl. kékkövet, timsót, szelíd- sót főztek össze tejfelben vagy zsírban

. Kötéllel kihúzták a