H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

Kétségtelen bizonyítékunk: a magyarság tudatos méhtenyésztésére csak a 21. századi oklevelektől van. Sajnos, e ícleg latin nyelvű iratokból őseink méhészkedéséről vajmi tevés ismeretet szerezhetünk. E források a méhlakás megjelölésére általában az "alvear", "alveus", "alvearium", "apium vasa" szókat illetve kifejezést használják, melyeket általában kasnak fordítok, bár nem tudom megállapítani, hogy e latin szavak milyen tipusu méhlakásra vonatkoztak. "Kas" szavunk első izben csak 1468-ban szerepel, akkor is személynévként: "Blasio Kasfwro", kétségtelenül méhlakás értelmezéssel pedig csak 1506-ból ismeretes: "Cophinos tres wlgo kaas".

2 Előbbinél semmi sem bizonyítja, hogy hordozója méhkasokat is készített, mégis érdemes foglalkoznunk vele, mert utal a készítés módjára. Nyilván a napjainkban is általános furó "furdancs" segítségével gyékényből, iszalagból, sásból, szalmából vagy vesszőből kötötték őket. Á szó a Dél-dunántuli írott forrásokban a XVI. század elejétől általános "kas", "kaas", "kass", "méhkas", "mehekas" formában. Más elnevezést a méhlakások jelölésére e korból vidékünkön nem is találtam, ezért fordítom a latin kifejezéseket egységesen kasnak. Kaptár szavunk korábbi,mert egy 1252. évi határjárásban már olvashatunk "captaruscurtuel" helynévről, 1357/ 1430-ból pedig az "ad arborem Captarhassa" kifejezésben találkozunk vele. De gyakori a szó személynévként is, mint Kaptarus, Kaptáros

. Bizonyosan azonban egyiknél sem állithatjuk, hogy a szó a móhtartással kapcsolatos. Valószínű, hogy fatörzsből vagy deszkából készített tárgyra vonatkozott, esetleg magát, az élő fáról levágott tuskőt jelentette, amelyben méhek tanyáztak. A köznép tulajdonában lévő méhlakások egy része minden bizonnyal ilyen - talán kaptárnak nevezett - fatuskó volt. A méhek ház körüli tenyésztését bizonyítja a XIV. sz. közepétől egyre gyakrabban felbukkanó "mehkert", "meheskert" szó.* 1528-ban pedig már éppen a "gymelcheskert aliter meheskerth" kifejezéssel találkozunk, sőt az utóbbi be is