H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

Tolt kerítve. A Mohács előtti méhészkedősre vonatkozó forrásokat négy csoportra oszthatjuk: 1. Utalnak rá bizonyos földrajzi nevek. 2. Egyes királyi vagy főúri adománylevelekből méhészek vagy méhcsaládok adományozásáról értesülünk. 3. A méhtizedre vagy annak ajándékozásáról szóló források. 4. Végül azok az emlékek, melyek a méhészeti termékeknek, a viasznak és méhsörnek készítésére és felhasználására, valamint az időközben általánossá váló kilenced lerovására vonatkoznak. a./ A földrajzi nevek Sokszor maguk a helynevek tájékoztatnak bennünket arról, hogy hol folyt méhtenyésztés. Már a tihanyi alapítólevél is említést tesz Fedémes helységről, amely valószínűleg méhésztelepet jelölj a "későbbi századokból pedig számos ezzel kapcsolatos földrajzi nevet ismerünk. A méhészetre utaló helyneveket Domonkos Ottó "Méhészeti irodalmunk néprajzi vonatkozásai" cimü szakdolgozatában

7 gyűjtötte össze. Ha a hozzá csatolt térképre tekintünk, feltűnik, hogy a legtöbb méhészetre utaló helynév Bihar, Somogy és Vas megyében, valamint a Felvidék déli részén volt a középkorban. Tehát azokon a területeken,melyeknek erdőségei, kiterjedt lápjai, mocsarai, rétjei a méhtartás alapvető feltételeit, vagyis az állandó, jó hordást nyújtó méhlegelőt biztosították. E helységekről általában a IIII. századtól történik említés. Ilyen a dunántúli Fejér megyében Fedémes, Somogyban Méhes, Márcadó és Kellencz

,^ Vas megyében Mézadó, Tolnában Méhes

. Ugyancsak méhészkedőére utal a már emiitett HU. századi Kap táró skörtvély nevü település is. Bizonyosra vehetjük, hogy méhősztelepeket a célnak legmegfelelőbb vidékeken létesítettek. E települések nagyja-