H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)
utáni reggel, mert ilyenkor a méhek is valósággal újjászületnek, ós kettőzött szorgalommal gyűjtenek. 13 A méhkeresők egy része csak a bogarak járását figyelte, 1 * s annak alapján igyekezett követni repülésük irányát. Néha - pl. Komárvároson és Surdon - kis papírdarabot ragasztottak nyállal a megfogott rovar hátára, vagy kenderfonalat kötöztek rá, hogy lassabban tudjon repülni, és jobban szemmel tarthassák. Hasonló eljárásról tudunk a szatmári Erdőháton, de más vidékeken is. Horváth László tanuló Tornyiszentmiklósról, 16 Szukics Margit pedig Miháldról készített 17 néprajzi pályázatában azt irja, hogy az emberek az odvas fák körül hallgatóztak, figyelődtek , hogy nem járnak-e a méhek ki s be. Megfigyelésük szerint a vadméhek legszívesebben a ligetes erdőkben és a tisztások közelében tanyáztak, ahol sok napfényt kapnak, és dúsan virágzó növényzet található. Sötét, sürü erdőben hiába is kutatnak a méhek után, s ha találnak is, 18 nem sok mézük van* Pető József Zalamerényén azt állította, hogy ő már a méhek járásáról , zümmögéséről megérezte, hogy odu van a közelben. Ilyenkor a méhek hamar megfordulnak, gyorsan visszatérnek. De a többi méhekhez értő emberek is nagyjából kiszámították, hogy milyen messze lehet a méhek lakása. Szabó János egykori letenyei majorgazda szerint - aki hosszú ideig volt juhász-számadó - az erdőben legeltető juhászok, kanászok az itatóra repülő méhek, bogarak járását figyelték meg, azokat követték. 19 Berzencén a vályút mézzel is megkenték, ami főleg szárazság idején volt célravezető. A somogycsicsói pásztorok mindig egy helyen, az itató közelében végezték el szükségüket, de vizet is öntöttek oda. Meggyőződésük volt ugyanis, hogy a méhek a vizeletet nagyon szeretik, mivel szükségük van sóra. Ez a szokás ősi hagyomány, már Széki Botskai János méhészkönyve is megemlékezik arról, hogy a vizelettel átitatott mohára szívesen járnak a méhek. Az ilyenkor elfogott méheket egyesek kis birkagyapjuval vagy cérnaszállal jelölték meg, hogy jobban megfigyelhessék repülési irányukat, s könnyebben követhessék
