H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)
Széchenyi Könyvtár kézirattárában pl. 13 db. * Ezek nagy részét a XVIII. században irták, ill. másolták, négyet florhi Miklós 1636-ban megjelent munkájáról. De került elő méhészeti kézirat a gróf Teleky család 135 marosvásárhelyi főiévéltárából, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum levéltárából, 136 a nagyenyedi Bethlen könyvtárból, 137 ós a dunántúli Sárvárról 1 is, - ahol az még használatban, egy kötélverő birtokában volt. Mindezek Hprhi Miklós már idézett könyvének korábbi vagy későbbi másolatai. A közelmúltban a Zala megyei Bucsuszentlászló ferences kolostora irattárának rendezése alkalmával egy igen vegyes tartalmú, több kéztől származó kéziratos kötetben Dr. Degré Alajos szintén gazdag méhészeti vonatkozású anyagot talált. 1 E méhészeti bejegyzések a kézirat két különböző helyén, 1764-ből, illetve az 1780-as évekből származnak. Forrásukat közvetlenül megállapítani nem lehet, de az első rész számos feljegyzése arra utal, hogy szerzője ismerte Borhi Miklós könyvét. E kötetben foglaltak azért jelentősek számunkra, mert a feljegyzett tanácsok némelyikét élő gyakorlatban is megtaláltam még. Végül szólnom kell a Nagykanizsa melletti Gelsérői származó " Házi orvos " c. kéziratról, 1 * 0 amely tulajdonosa szerint egy odavalósi "boszorkány ", helyesebben javasasszony tudását tartalmazza. E régi kéziratokban sajátságosan keverednek a helyes gazdasági megfigyelések a babonákkal, melyek céljukat tekintve két csoportra oszthatók; részint apotropikusak, részint a méhek erejének, termékenységének, illetve szorgalmának növelésére irányulnak. Összegezve a hazai - s a minden tekintetben ugyanazon okokra visszavezethető Nagykanizsa környéki - méhtenyésztés hanyatlásának okait, azt az alábbiakban foglalhatjuk össze:
