H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)
viaszból 92.924 Pt. volt. 100 A méz- és viaszkivitel az 1730-as évek óta eltelt fél évszázad alatt tehát abszolút számokban 44 $-kal nőtt, jelentőségében azonban messze elmaradt a gabona, juh és a dohány kivitele mögött. Pedig a mézszükséglet a XVIII. század végén is változatlanul nagy volt, hiszen a cukor még nem jelentett komoly versenytársat. Hasonlóképp nőtt egyes területeken a viasz iránti kereslet is ebben az időben, mert a pompát kedvelő barokk egyházi életben a fényes kivilágitás mind a templomokban, mind a főpapi rezidenciákban nagy szerepet játszott. Zalaegerszeg 1743-tól 1830-ig vezetett protokollumkönyvóben is igen sok bejegyzést találunk Gasi Ádám egyházfi által a templom számára vásárolt viaszgyertyák áráról. A számadásokból kitűnik, hogy a fehér ós sárga gyertya ára gyakran különböző volt. Valószinü, hogy több helyen vették őket, gyertyamártóktól, esetleg vásári árusoktól. Példaként emlitem csak, hogy az általában egy alkalommal vásárolt hat font fehér és két font sárga gyertya átlagára 6.60 Pt volt."^" /A méhészeti termékek felvásárlásával a földesurak megbizottain kivül vidékünkön is főleg a felvidéki üveges-, drótos- és gyolcsóstótok foglalkoztak, akik lámpákat, üvegárut, tüt, pántlikát, tarka szőtteseket "csetótot" ós diszes lepedővégekét, gyolcsféléket hoztak cserébe. ^ 0 ^/ A hazai nyersviaszt többnyire külföldön, jobbára Velencében fehéritették.^ 3 Hazánkban ugyanis csak Erdélyben volt néhány viaszfehéritő gyár. ezek évi kapacitása azonban mindössze 40-50 mázsa volt. °* A viasz fehéritésével a XVIII. sz. második felétől Nagykanizsa környékén valószínűleg a mózesbábosok is foglalkoztak,^" 05 de azok céhes működéséről, sajnos, vajmi keveset tudunk, mivel iratanyaguk a háborúk során eltűnt. Annyi azonban bizonyos, hogy 1756-ban Kanizsán már 5 bábsütő-mester dolgozott, s azok nemcsak mézeskalácsot sütöttek, de viaszból gyertyákat és fogadalmi ajándékokat vagyis offereket is készítettek. 1837-től a két