H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

a viaszfogyasztás is. Viaszt használtak a hajók készitéséhez és az Írótáblák - tabulas pugillares - bevonására. Készitettek viaszból szobrokat, jelképes áldozati ajándékokat ifi is. Jellemző a római birodalom viaszszlikségletóre, hogy Korzika szigete évi 200*000 font viasszal adózott Bómának. Varró, Colamella és Palladius a rómaiak füzvesszőből fonott, tapasztott valamint fatörzsekből kivájt méhlakásait ismertetik müveikben, egyúttal a birodalom fejlett méhtenyésztéséről, méhészeti kereskedelméről is tudósítanak.*** Méheseiket általában a gyümölcsös vagy majorsági kertekben állitották fel, a kasokat pedig néha két-három sorban egymás fölött helyezték el.

19 A fentiek alapján bizonyosra vehetjük, hogy a római uralom alatt hazánkban is fejlett volt a méhtenyésztés. Erről tanúskodnak a római-kori ásatások révén előkerült mézeskalács nyomó dúcok és egyéb, a méhészkedésre utaló emlékek is.

20 A római birodalom bukásával bizonyára a Dunántúl fejlett méhészeti kultúrája is hanyatlásnak indult, bár bizonyos, hogy a rómaiakat felváltó hunok is foglalkoztak vele. A náluk követségben tartózkodó Priscos rétor ugyanis azt irja jelentésében, hogy a követség tagjai bor helyett méhsört "medet" kaptak.

2

* A Niebelung-énekben ugyancsak olvashatunk arról, hogy Attila a vendégül látott Gunther királynak ós kiséretének mézsör

t szolgáltatott fel.

22 Ismerték a szkiták is.

2

^ A szomszéd germánok is szivesen fogyasztották a mézsört. A Walhallába jutott megdicsőült ősöket a monda szerint mézsörrel kinálták. De a méhészkedés jelentős volt mindazon népeknél is, melyekkel a magyarság vándorlása során összeköttetésbe került. A VI. században ólt Menandrosz bizánci történetíró arról tudósit, hogy a türkök - vagy szkiták - lakomák alkalmával barbár édes itallal, valószínű méhsörrel kinálták vendé25 26 geiket. Ibn Buszta ós Gardézi szerint burtász szomszé-