H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)
áainknak - akik a kasárok és bolgárok között laknak - sok mézük yan s jó viaszuk, melyet hazájukból kivisznek*Vagyonuk legnagyobbrészt mézből ós bőrökből áll. Arról is beszámol, hogy szláv szomszédainknak lépekkel teli fakaptáraik vannak, melyekben méheket tartanak. Minden kaptárból 10 ibrik mézet gyűjtenek. Ha meghal náluk valaki, halála évfordulóján vesznek 20 kaptárt és vendégséget tartanak a temetés helyén. Italuk is mézből készül. 27 A kazárokról azt irja Isztakri és Ibn Haukal, hogy igen sok méhük van, és egyik legkedveltebb eledelük a méz. Méz- és viaszkereskedelmük is jelentős. 2 ** A volgai bolgároknál szintén jelentős kiviteli tétel volt a méz és a viasz. 29 Ismerték rokon-népeink a mézből, lépesmézből vagy sonkolyból készitett erjesztett italokat, a mózsert vagy méhsert is, 3 *' amely mind az európai, mind a finn-ugor ós török népek legősibb erjesztett italai közé tartozott, s mint ilyen, kialakulhatott már az ősi gyűjtögető gazdálkodás idején is. Am a méhészkedés a magyarságnak is ősi foglalkozásai közé tartozott. Ezt bizonyitják nyelvészeti adataink; mézes moh-szavunk ugyanis finn-ugor eredetű* 3 * A vándorló ós honfoglaló magyarság méhtenyésztésének módjáról, sajnos, nincsenek adataink, de valószínű, hogy nomád életmódot folytató őseink már a fejlettebb méhtenyésztés szintjén álló erdei méhészkedést űzték. P. mester, III. Béla király névtelen jegyzője gesztájában például azt irja, hogy őseink, a "szittyák" földet nem müveitek* Hust, halat, tejet és mézet ettek, valamint fűszeres bort ittak. Hasonló értesüléseket szerezhetünk Begino 890 körül irt könyvéből, 33 amely szerint a magyarok - akiket a szkítákkal tart azonos népnek - vadászattal és halászattal foglalkoznak, tejjel és mézzel táplálkoznak, s a földet csak ritkán müvelik meg.
