H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

dáses jobbágyok robotoló úrbéresekké süllyedtek, de egyre gyakrabban emelték a hegyvámot, bordézsmát és követelték a század elején Dél-Zalában nem szokásos kilencedet is.

3

^ Jellemző példája a földesúri terhek súlyosbodásának a reszneki, illetve jakabfai jobbágyok panasza a helytartótanácshoz, melyben védelmet kérnek földesuruk ellen, aki árendájukat, robotjukat mértéktelenül megnövelte, sőt földjeiket is elveszi, hogy majorjához csatolja.

40 1765-ben az ugyancsak Zala megyei Magyarszerdahely, Kacorlak és Bocska jobbágyai Mária Teréziához fordultak könyörgő levelükkel földesuruk, Inkey Boldizsár és annak tiszttartója ellen. Nem birták sem a súlyos robotot, sem a végnólküli terményszolgáltatást és pénzbeli váltságot. A gabona, méz, viasz stb. értékesítésének kedvezőbb lehetősége arra serkentette a földesurakat, hogy a jobbágyok méhei után is nagyobb szolgáltatást szedjenek. Ezért kivánták meg 1749-ben a Letenye környéki parasztoktól, hogy egyebek között évi 3 q mézet adjanak.

42 Báró Sennyey Antal nagykutasi és baki jobbágyai is sérelmezték, hogy ha a szegény embernek méhéje vagy juha van, azt megtizedelik," ha pedig annyi nem volt, minden rajtul és minden báránytul 3 garast vesz."

43 1721-42-ig Nagykanizsa városa azért állt harcban Szapáry gróffal, mert az 700 Ft árendát és tizedet követelt a lakosságtól.*

4 Tovább súlyosbodott a helyzet Batthyány Lajos nádor földesurasága alatt, aki ezt az összeget 1773-ban évi 1600 Ft-ra emelte. Batthyány egyebek között dézsmát szedett a rajméhekből is, melyet a mezőgazdasági terményekkel együtt a lakosságnak kellett a majorba behordania. A legeltetést, makkoltatást, faizást ugyanekkor megtiltotta. Az egykor privilegizált polgárváros hasztalan apellált II. L pótnál is a sérelmek miatt, panaszának eredménye nem lett.' De igy volt ez országszerte. Cegléd lakói 1741-bi;n pl. még évi 1000 Ft bért fizettek az óbudai klar is száknak. Ezt 1744-ben évi 6500 Ft-ra, 2000 tojásra, 500 csibére, 50