H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

4234 tavalyi borjú, juh, kecske, sertés, 7947.5 p. mérő őszi buza és rozs /szalmában valő is/ lett összeirva. Ugyanebben az évben a belatinci, szécsiszigeti és az alsólendvai Eszterházy-uradalomban, valamint Sárkány Gábor és Záborszky Éliás járásában összeirták, hogy "Kis Asszony nap korban hány kas anya és Rai Méhe volt."

3 Az eredmény igen változó: Zalaegerszeg vezet 68 darabbal, utána következik Besenyő 49, Sümeg 48, majd Rada 34 kassal, ill. rajjal. Sok faluban nem találtak méhkasokat. A bevallott méhkasok számának további csökkenése alkalmasint annak következménye, hogy a földesurak az újonnan megkötött szerződésekben már megszüntették a betelepüléskor adott kedvezményeket, s úrbéri szolgáltatást, sőt néhol kilencedet is követeltek a méhek után. A kajászószentpéteriek telepitósi contractusa szerint a jobbágyok már 1713-ban kötelesek voltak kilencedet fizetni, többek között a méhekből is.

3

^ 1731-ben pedig Béka ssy apát a Kallosdot megszálló uj telepesekkel kötött szerződésben kimondja: "méhójeket is tartoznak dézma alá bocsátani, és akinek annyi nem volna, hogy tized kitellhetnék belőle, minden kas méhétől fognak egy hetest /garast/ fizetni."

37 c/ A fokozódó földesúri kizsákmányolás hatása a méhtartásban Mihelyt a török időkben pusztává vált területek ujjátelepitése befejeződött, a földesurak visszavonták a korábban adott kedvezményeket. A kialakuló majorsági gazdálkodás a XVI

II« sz. közepén egyre több robotmunkát kivánt, az úrbéri szolgáltatások uj rendezésében tehát főleg a robotkővetelóst fokozták. Ebből származott ebben az időben a leg38 több jobbágyi panasz. De nemcsak a robotot, hanem a jobbágytelkek utáni termény- és pénzszolgáltatást is fokozták. A korábbi szerző-