H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

ioffliak igen kedveltek a mézet, és nemcsak élelemként, de gyógyszerként is fogyasztották. Az egyiptomi királysirok falán ós a Snoffu-féle győzelmi táblán a méhet már ábrázolták is* A viaszból pedig különféle szobrokat készitettek és hajók bevonására használták. Az ószövetség könyveit forgatva sokszor találunk utalást a mézre, melyet a zsidók gyakorta használtak áldozati eledelként.** Valőszinü, hogy a méz a bőségnek és az Isten szándéka szerint való életmódnak volt a jelképe náluk, mert a méznek értelmet tisztitő és a testet felfrissitő hatást tulaj donitottak. "Ezért ád jelt néktek az TJr maga: lmé a ssüz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek, Ki vajat és mézet eszik, mig megtanulja a gonoszt megvetni és a jót választani." - olvashatjuk Ézsaiás prófétánál.^ A pusztában bolyongó zsidók haragudtak Mózesre, amiért kivezette őket a tej jel-mézzel folyó Egyiptomból. Kedvelték a lépesmózet, melyet vesszőre tűzve vagy kézből ettek, mint az oroszlánt szóttépő Sámson. Krisztus ós tanitványai is sült halat és lépesmézet fogyasztottak vacsorára. Készitettek már mézes pogácsát is.^ Az Újszövetségben is számtalan emlités történik a mézről, melyet üditő italként és áldozati ajándékként is használtak. Keresztelő János tápláléka pl. sáska ós erdei méz volt a pusztában.^ A görögök és rómaiak fejlett méhészeti kultúrája közismert. Az Odüsszeia szerint a görögök kedvelték a mézzel édesitett borokat*^ és Oedipus is vizzel és mézzel töltött korsóval áldozott az isteneknek.** Plinius ós Martialis a falusi gazdaságok fejlett méhtenyésztéséről irnak müveikben**^ Lakomákon és paraszti asztalokon egyaránt általános volt a méz fogyasztása. Kedvelték a vele készitett erjesztett italt, melyet hidromelinek vagy aqua mulsa-nak neveztek, s a mézzel izesitett gyümölcsöket, kalácsot is.*** Az Aeneisben mézzel áldoznak a Hesperidáknak.*^ Lirai költészetünk legszebb verseiben a szerelem édességének, szépségének jelképe.*^ Igen nagymértékű volt a görög és római birodalomban