H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

c. müvében azt állítja, hogy a XVI-XVII* században a méhtenyésztés jelentősége is csökkent, mert pl. Tolnán 1553-ban 155, Szegeden 1555-ben pedig csak 85 kast írtak össze. Le másutt sem volt nagyobb eredménye az összeírásnak. Kétségtelen, hogy a háborús viszonyok között a méhtenyésztés visszaesett. A tényleges méhállomány mégis többszöröse lehetett a bejelentettnek, mert a nép igyekezett a méhkasokat elrejteni, hogy megmeneküljön a súlyos adótól, amely azokat a sertésekkel vette egyenértékűnek, s adójukat a juh adójának négyszeresében állapította meg. Talán ebben az időben jött szokásba a méhkasok padláson tartása vagy a levágott méhodunak az élő fa ágai közti elhelyezése, aminek maradványát a közelmúltban találtam meg Berzencén. 4 1629-ben igen terjedelmes összeírás készült Zala megyéről. Ebből megtudjuk, miként srófolták mind magasabbra a jobbágy- és a kurialista falvak, valamint a mezővárosok adóját. Egerszegét pl. egy emberöltő alatt 125 Ft-ról 300 Ft-ra emelték. Az összeírás fajtánként csoportosítja a különféle adókat: igy a császár adója azaz füstpénz, a császár lisztje, a követpénz, a különféle terményadók, a vizpénz stb. Ehhez járult a basa és a tihája ajándéka: búzaliszt, vaj, száraz szilva, méz, abrak, bárány, kappan, rókabőr, farkasbőr, nyestbőr, bor, alma, borsó, lencse, dió, egy kas mén, szilva, gesztenye, kása, kalács, zsindely, deszka stb. A méz és méhkas magas adója azt is bizonyítja, hogy a törökök igen értékelték és rendkívül kedvelték a mézet. Hőke Lajos írása szerint pl. a budai török piacon egy keresztény foglyot adtak egy icce mézárt.

126 A Télies által közzétett defterekből átfogó képet nyerhetünk a megadóztatott méhállomány nagyságáról. 1549-ben Paks városban 4 lakos 25 kas után 50 ékeset Bocska községben 12 " 52 " » 104 " Foktü M 29 " 73 " " 742 " Fájsz " 14 " 33 • " 66