H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

tanittya." ü A kereskedés "jó móddal" történő megoldása az egervári Nádasdy birtokon is "méz, szilva és foglalt borok szerzésével" volt egyértelmű.

51 1633-ban Széchyné Kőszegről 11 szekéren 54 tung mézet küldött Bécsbe, de kiderült, hogy a méz nem a saját termése volt, ugy vásárolta össze, s el is adta már egy zsidő kereskedőnek. A körmendi Batthyány Ádám is nagy súlyt helyezett a mézzel való kereskedésre. 1645 telén méznek pintszám történő vásárlásával bizta meg tiszttartóját, de az jelentette, hogy a nép csak tnnggal számolva adja azt, még pedig 8 tallérjával.

53 A méz ós viasz felvásárlásával a földesurakon, a mezővárosok kereskedőin, mézesbábosain, mózsörfőzőin kivül kü54. lön méz- és viaszszedők is foglalkoztak. Ezek szekérrel járták a falvakat és hordószám vásárolták össze a lépes - és folyatott mézet, valamint a viaszt. Az utóbbiak szabad közlekedését és a kereskedelem forgalmát azonban gátolták a különféle földesúri vámok. A Nádasdy család pl* vámot szedett a lábasjószagok, disznó, méz, bor stb. után. Igaz, hogy ezek nem voltak magasak, mégis érzékenyen érintették a polgárt és Rh a jobbágyot egyaránt. A kereskedők az országhatáron átvitt áruk után harmincad vámot is fizettek* A fennmaradt harmincad-elszámolásokból következtethetünk a hazai méhtenyésztés méreteire. 1593 második felében csak Bécsbe 915 tonna magyar mézet vittek ki 457 Ft. értékben, 1625-ben pedig 6000 mázsa viaszt szállítottak Ausztriába. 1623-ban a bécsi kamara a viasz mázsáját 128 Ft-tal fizette ki.

56 A tényleges méz- és viaszexportról azonban reális képet nem nyerhetünk, mert főuraink és főpapjaink is igen nagy mennyiségben küldtek mézet ős viaszt külföldre. Mivel ők semmiféle vámot nem fizettek, az általuk exportált menynyi ségről hiteles adataink nincsenek.

57 A mézet rendszerint máglyákban vitték a bécsi piacra, ahol azt mézpróbáló fúrókkal vizsgálták meg. A Zala me-