H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

gyei Bellatinc 1674-es inventáriuma is emlitést tesz egy ilyen mézpróbáló fúróról.

5

® Az élelmiszerek, igy a méz árát is a megyei vagy városi statútumokban állapitották meg. Vidékünkről azonban ilyen, sajnos, nem áll rendelkezésünkre, mivel a XVII.században a Dunántúl jelentős része török uralom alatt sinylődött, illetve állandó védelmi harcokat vivőtt. A dunántúli városok szabályrendeletei ezért az élet alapvető szükségleteinek biztosításával és a védelem feltételeinek megteremtésével foglalkoznak. Kisebb jelentőségű ügyekről tehát csak ritkán történik említés bennük. A felvidéki városok azonban: Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, Nagybánya, valamint Sopron többször foglalkoznak a méz árusításának kérdésé vei, 5

^s az árát is megszabják. Igy határozták meg 1626 tavaszán Kassán Felső-Magyarországra érvényesen a közforgalmi cikkek árát. Ez az árszabályzat a méhészkedés kutatója számára is tanulságos. Kitűnik ugyanis belőle, hogy egy icce mézet 4 kövér tyúkkal, egy harmad köböl rozzsal, és csaknem egy szekér tűzifával tartottak egyenlő értékűnek.

60 Körmöcbánya 1601- évi statútuma nemcsak a méz nagy mennyiségben való felvásárlását,de a sűrített méznek /dicken Honig/ a városból bírói engedély nélkül történő kivitelét is tiltja, hogy a méz ára fel ne szökjön, és a város szükségleté re, különösen a szegények és betegek részére elegendő készlet álljon rendelkezésre.

61 Selmecbánya 1614. évi statútuma is azzal az indokolással tiltja a méznek falun, a termelőktől történő felvásárlását, hogy akkor a méz árát felverik, és a szegényeknek nem jut belőle. Selmecbánya 1680-ban kelt szabályrendelete szerint a bányapolgárok egy része is kereskedhet mézzel és foglalkozhat mézsörfőzéssel vagy gyertyaöntéssel. Azt a falvakban hordószám összevásárolniuk azonban szigorúan tilos, mivel a parasztok termeivényeiket csak a város piacán árusíthatják a