H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

gitottak, - még a közeimait paraszti háztartásaiban sem, - e célra minden bizonnyal

43 /vidékünkön legalábbis/ olajmécsest vagy fából faragott fáklyát, "foklát" használtak. De nem is volt rá szükség, legfeljebb a szövésnél. Igy az erdei mézzsákmányolás illetve a házi méhészkedés alkalmával nyert viaszt - az értákesitésre szánt mézzel együtt - összegyűjtve főleg vándor kereskedőknek adták el. Gyakran maga a termelő kelt vele útra.

44 Érdeke volt ez a jobbágynak azért is, mert a hódoltságkori Magyarországon igen bizonytalanok voltak az értékesitési lehetőségek, és a jobbágy csak keserves nehézségek árán tudott annyi pénzt előteremteni, amennyire adója A fi megfizetéséhez szüksége volt. A jobbágyság méhészeti termékeinek értékesitése azért is komoly nehézségekbe ütközött, mert a földesúr a legtöbb helyen élni kivánt elővételi jogával.

46 Eszerint a jobbágynak eladásra szánt mézét, viaszát és egyéb terményeit először a földesúrnak kellett felajánlania megvételre.

47 Csak ha ő nem tartott rá igényt, bocsáthatta terményeit áruba. A földesúri kizsákmányolásnak ez a rejtett módja igen érzékenyen érintette a jobbágyot, mert igy termeivényeitői kénytelen volt olcsóbban megválni. A földesurak ugyanis - mint számos jobbágyi panasz bizonyitja - ritkán adták meg az árucikk piaci árát. b./ A méz és viasz a itereskedelmi forgalomban A földesurak nagy része nem saját szükségletének fedezésére vásárolta össze a jobbágy termékeit, hanem azért, hogy azt itthon vagy külföldre szállitva - mint a Nádasdyak - busás haszonnal eladják.

4

^ Kanizsai Orsolya pl. 1564-ben" az alábbi instrukciókat adta a kanizsai várban szolgáló prefektusának: "...szorgalmatos gongya legyen a mi hasznot tehet asszonyomnak és ő nagysága gyermekének mindenféle kereskedésből, három vételből, nevelésből, adásból, méz vételből, bor vételből és egyébből, a mire az időnek alkalmatossága