H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

mennyiségű viaszgyertyát égettek el a templomi szertartások alkalmával és a nagyúri háztartásokban. 1603-ban Thurzó Zsuzsanna lakodalmára Bécsben 48 font gyertyát, 8 font vörös és ugyanannyi fehér, illetve zöld viaszt vettek. Megmaradt ebből 5 font vörös és 2 és fél font zöld, valamint 2 font fekér.

35 Thurzó Imre lakodalmára 1618-ban ugyanott 61 font viaszt vásároltak 15.25 Ft értékben.

36 A Bécsben vásárolt viasz, ugy vélem, különlegesen jó minőségű lehetett, közönséges méhviasz ugyanis bőven volt a dúsgazdag Thurzó család háztartásában is részint a saját gazdaságában tartott méhesekből, részint a lakodalom vagy temetés alkalmával a jobbágyság által beszolgáltatott "munerá

M-ból. • Az utóbbiról a későbbiekben részletesebben irok. A Nádasdyak 1540-50 között vezetett számadásaiból az is kitűnik, hogy az országbiró bécsi vagy vidéki tartózkodásai alkalmával csaknem mindennap vásároltak gyertyát is. Ez azonban minden bizonnyal faggyúgyertya volt, melynek fontja 4-5 dénárba került. Viaszgyertya vásárlására csak néhány példát találtam, nyilván azért, mert igen drága volt: 1 font apró viaszgyertya 16 dénár,

33 ugyanakkor 3 font patikagyertya fontja 20 dénár volt. Más alkalommal egy patikagyertyát 12, faggyugyertyákat 32 dénárért vásároltak. Veres viasz - főleg Bécsben történt - vásárlására is van néhány adatunk. Táblája egyizben 7, más alkalommal 4 dénár, ismét máskor 4 krajcár volt.

40 A földesúri gazdaságok természetesen raktáron is tartottak bizonyos mennyiségű viaszt. 1549-ben pl. a kanizsai vár inventáriumának kószitásékor a nagy szoba melletti házban 5 tábla viaszt vettek leltárba.*

1 Ebből valószínűleg éppúgy házilag mártották a gyertyákat, mint más nagybirtokosok. A viaszfelhasználás terén a köznépnél más volt a helyzet. Paraszti háztartásban viaszgyertyával ritkán vilá-