H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

san törekedtek arra, hogy munkájuk a lehető legnagyobb haszonnal járjon. Ezért terjedt el náluk oly gyorsan a keretes méhlakásokkal vald méhészkedés is. Példájuk hatott a kasos méhészekre, akik akaratlanul is meggyőződtek arról, hogy őrseiktől átvett termelési eljárásaik elavultak már. A háború viharai és a felszabadulás utáni földosztást követő években a paraszti méhészkedés visszahanyatlott: csak mellékes gondjukat képezte a méhek gondozása, mert először szétzilált gazdaságukat kellett rendbehoznipk, illetve megalapozniuk. Megyénk méhészkedése az utóbbi években azonban ismét jelentősen fellendült. Ezt inkább az alábbi statisztikai adatokkal bizonyíthatjuk; Mig 1950-ben szocialista kereskedelmünk csupán 360 tonna mézet vásárolt fel, addig az 1960-ra 2951 tonnára növekedett.

104 összefoglalás A Nagykanizsa környéki népi méhtartás kutatása során az alábbi eredményre jutottam; Az összegyűjtött adatok kétségtelenül bizonyítják, hogy a méhészkedés már a III. század elején is mezőgazdaságunk egyik jelentős ága volt, az utána szedett méhtized komoly jövedelmet biztosított tulajdonosának. Elterjedt lehetett - erre utal Márcadó, Mézadó, Méhész, Méhes helynevünk is - az erdei méhészkedés is, bár kétségtelenül bizonyítani ezt nem tudjuk. E gazdasági ág jelentősége a hódoltság korában is változatlanul nagy volt, bár az évszázados háborúskodás következtében mind a jobbágynál, mind a földesúri gazdaságokban sok jól gondozott méhes ment tönkre. E kor általánosan elterjedt méhlakása a kas volt, melyet szabad ég alatt és épületben egyaránt tartottak. A felszabadító háborúk után a méhészkedés hatalmasán felvirágzott urnái és jobbágynál egyaránt. Jelentősége csak