H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

Az esztergomi főkáptalan 1397. évi vizitációjában az egyház jövedelmi forrásai között emiitik meg a méhek után szedett dézsmát is.** 1423-ban Kanizsai István és fia a Föl nevű birtokuk végén általuk épitett kápolnát többek között a méztizeddel is "insuper decimas apium et scrofaram..megajándékozták.

42 I. Lajos király 1352-ben a veszprémi egyházmegye tizedfizetésre kötelezett nemeseinek, valamint mindenféle rangú lakosságának meghagyja, hogy a bárány-, gida- és méhtizedet természetben, a gabonatizedet viszont - szokás szerint - bécsi /dénár?/-vei fizessék.*

3 A nemesi rend megszilárdulásával a nemesség mindinkább kivonta magát a tized megfizetése alól, ezért volt szükség az előbb emiitett rendeletre. Ezt bizonyítja az is, hogy Zsigmond király 1396-ban szigorúan meghagyta a somogyi nemeseknek, hogy tizedelés alá eső javaikat ne merjék eltitkolni, elrejteni, vagy maguk számára megtartani, hanem borból, szemtermésből, bárányokból, kecskéből és méhekből adják meg a törvényes tizedeket, s engedjék meg a tizedszedőknek, hogy tisztükben eljárjanak.** A dézsmafizetés kötelezettsége azonban ennek ellenére eg- re inkább csak a jobbágyságra hárult, sőt a XV. század végén hozott törvények a tizedet már kifejezetten jobbágy-tehernek nevezik.*

5 A nemesek tizedfizetési kötelezettsége körüli vita világosan mutatja, hogy a méhtized is milyen jövedelmet jelentett. A dézsmát általában természetben kellett fizetni. Ennek kivetése azonban igen nagy feladatot rótt a tizedtulajdonosra, mert a szolgáltatás alá eső, gyakran igen nagy területen először a kirovást kellett elvégeztetnie - a méhészet esetében megállapítani, hogy mekkora a raj szaporulat valamint a kasok száma - majd azt lajstromba venni, és megszabni a fizetendő mennyiséget.A tizedszedő utasítások többnyire külön rendelkeznek a méhtized szedéséről, illetve annak megváltásáról.