H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

A áézsmajegyzékben általában állandó és igen jelentős tételként szerepel a raj- vagy a méhtized. A tized fejében beszolgáltatásra kerülő jószágot azonban a rovok nem vitték el azonnal, hanem csak megjelölték őket. A bárányokra bizonyosan valamilyen bélyeget sütöttek, a méheket pedig a kasokon jelölték meg. Előfordult, hogy csak hónapok multán gondoskodtak a megjelölt jószág elszállításáról. A lefoglalt állatok tartása azonban terhet jelentett az adózóra. Érthető tehát, hogy panasszal éltek a tizedszedő ellen, ha az tizedjárandóságát csak hosszabb idővel a kirovás után vitette el. A megdézsmált jószágok elszállítása körüli nehézségek miatt arra törekedtek a tizedtulajdonosok, hogy pénzben fizettessék meg a tizedet.*

7 Ez viszont a termelőkből váltott ki jogos ellenkezést, mert a termények és állatok értékesítése az akkori pénzszegény világban nehéz volt, és a jobbágyok, telepesek és szabadosok kezébe csak kevés pénz kerülhetett. Ezért már az Aranybulla is kimondta, hogy a tizedet pénzben követelni nem szabad. E rendelkezést azonban nem hajtották végre. Annak azonban nem volt akadálya, hogy e tekintetben az érdekelt felek egymással megegyezzenek. Ennek ellenére a későbbi évszázadokban is gyakran panaszkodott jobbágyságunk amiatt, hogy a földesúr a tized pénzbeli megfizetésére kényszeríti. Ezt bizonyítja a Zala megyei bekcsényi /becsehelyi/ főesperesség tizedei tárgyában folyt sok vita is. 1270 körül az érdekelt felek közt egyezség jött létre, mely szerint Hahót népei zömmel pénzzel váltják meg a tizedet, de a kender, a tyúkok, a bárányok és a méhek után természetben fizetik. Ha pedig ezekből nem volna valahol 10 vagy 9, akkor a megyében szokásos áron kell megváltaniuk. A méhek és bárányok után a szabad helységek is természetben tartoztak adózni, egyéb terményekből azonban pénzzel. Ezt megelőzőleg ugyanis a káptalan tizedszedői pénzzel akarták a tizedeket megváltatni. Magukba becsehelyiek azonban 1256-ban még pénzben fi-