H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

népszerűsítéséért harcol könyvében, csaknem 40 oldalon keresztül magyarázván annak készítési módját és előnyeit. Csaplovics János

90 pedig a kettős köpük használatáról irt külön könyvet. Nagyváthy János

91 azonban nem hisz az újfajta mesterséges köpükben. Szalmakarikákkal magasítható kasokkal méhészkedik, és azt javasolja, hogy: "Minden Szalma-Kosárnoz két szalma-karika készittetik. A mellyek egymásután a Kosár alá tétetnek, ha a dolgozó Méneknek nagyobb tágasságra vagyon szükségek. Hogy ezek a szalma karikák el ne tsusszanak a Kosártól: valami drót horgot skákkal, a mellyeket a Tükör, és Ostábla tokokon láthatni, kaptsoltatnak együvé. ... Leg-jobb a Köpüket mind egyenlő mértékre készíttetni, és mindnyájoknak egy alól-nyujtott szál deszkából közönséges feneket tsinálnij hogy egy fel emeléssel, akar mellyiket meg lehessék belőrül nézegetni." Az első keretes kaptárakat hazánkban Kövesdi Szarka Sándor ké szi tette 1842-44-ben, de próbálkozása eredménytelen maradt. 1856-ban Sághy Mihály "Méhész naptár"-a Szombathelyen Dzierzon léces kaptárát ismerteti, 1874-ben pedig Grand Miklós mutatja be keretes kaptárát, amit a Dólmagyarországi Méhészeti Egyesület hivatalosan is elfogadott, s amelyet országos 3-keretsoros kaptárként méhészeink napjainkban is használnak. 1877-ben Neiszer György, majd 1894-ben Boczonádi koszit újfajta kaptárt.

92 Palvainkban a tanitók, jegyzők, lelkészek, gazdatisztek és az uradalmak használtak először keretes kaptárakat a 90-es évek elején, mégpedig a Grand-féle Országos 3keretsoros kaptárt, melynek mérete 18.5 x 24 cm volt. "A Markos tanitő ur apjának volt először kaptára a faluban. Az öreg Maronics urnák - az is tanitó volt - már 1895 körül volt kaptára, volt 100 családja. Akkor én is ott láttam, hogy voltak nála olyan skatulák. Hát én is csináltam ilyen skatulákat, de abban nem volt keret..." - mondta Grabarics Vendel Berzencén.