H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

Bálint Rezső, az öreg hahóti tanitó is hasonlóképp nyilatkozott; "Az első kaptáram 1911-ben volt. Mindjárt 48 darabot készíttettem a Kis Péter asztalosnál,itt helyben..." Országos rendszerű kaptárak voltak ezek is, hátul kezelhetők. A kiskomáromiak és a tótszentmártoniak papjuktól lestek el a kaptár használatát, u.i. ők hozattak először ilyet. A méhészkedő parasztok kiváncsian figyelték tanitójuk, papjuk kísérletezését az ujtipusu méhlakással, és hamarosan ők is megpróbálkoztak alkalmazásával. A kaptárakat persze házilag készítették. Gyűjteményünk legrégibb,paraszti készítésű "kaptáját 1898 körül Rinfel Ferenc öregapja gyártotta Szentliszlón

93 /31.8,-c. ábra/. Leírása: Vastag tölgyfapallóból ácsolt, csapolt és szegezett szekrényformájú tárgy. Alsó és felső lapja téglalapalaku, egyik oldalán ókalakban elvékonyítva. Belsejét pallóval kettéosztották, s mindkét részébe középen l-l fából és fakerettel ellátott Hannemann-rácsból összeszögezett polcot szegeztek, melyek részben kihúzhatók. Alsó és felső lapján elől 2-2 vasrigli áll az ajtók bezárására. Kopott, repedezett. M.: 97.5 cm, H-: 92.6 cm, Sz.

: 47.5 cm, lent; 51.8 cm. A kereteket elzáró 4 üveges ajtó 4 ujjnyi széles csapolt és szegezett fenyőfakeretben van, melyet két oldalt, fent és az alsó harmadában ujjnyi vastagon, kockaalakban bemetszettek. Az alsó rész közepébe szöget vertek, amit riglinek hajlítottak el. Kopott, üvege törött, égett, kevés lópmaradvánnyal. H-: 33.7 cm, Sz.: 25.8 cm, ebből keret Sz.; 5 cm. Két ajtaja egy szélesebb és egy keskenyebb fenyőfadeszkából van összeszegezve, s mindkettőt szekercével durván faragott, rászegezett léc tartja össze.