H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

keresztül. Használt, viaszos, szúette. M.: 41 cm, Fenékátmérő: 25 cm /30. ábra/. Szabadfalvi József azonban Garbolcon talált még használatban lévő dongás kast, de

szkabödönyt is - hat dongáját három abroncs fogja össze, - sőt az Országos Néprajzi Múzeum gyűjteménye is őriz ilyeneket Tiszabogdányból. 6 E méhlakások az egyetemes európai méhészeti kultúra kevésbé ismert, illetve elterjedt darabjai lehetnek, bár használatukról tudunk Svájból is.®

7 e/ A keretes kaptár, "kaptár

" A méhtartás hanyatlása és a méhlegelő egyre nagyobb mérvű elszegényedése tette szükségessé a méhészkedés leglényegesebb termelőeszközének, a méhlakásnak korszerűsítését. Az eddig tárgyalt méhlakásoknak az volt a nagy hibája, hogy a méhész nem tudott beleavatkozni a méhek életébe, s nem irányíthatta azok gyűjtését vagy munkáját és szaporodását. A méztér szükség szerinti bővítésére vagy szűkítésére sem igen volt módja, és sok nehézségbe ütközött a méznek a méhek elpusztítása nélküli elvétele. Ezért a méhészek évezredek óta kísérleteztek azzal, hogy a mézet lehetőleg kevés munkával, a méhek elpusztítása nélkül szerezhessék meg. Már a régi rómaiak is eredménnyel használták a méztérrel bővíthető köpüket, melyeket gazdasági iróik ismertettek is. A XVIII» századtól az árutermelésre dolgozó méhészek és gazdasági irók hazánkban is igyekeztek népszerűsíteni a külföldön már korábban feltalált, a szükségletnek megfelelően bővíthető különféle köpüket;

88 igy Gedde Jánosét, Christét, Dzierzonét stb. Ezeket általában alul toldották meg uj, üres szakasszal, a mézet pedig a legfelsőből vették el. Ritkábban osztható, több részből összeállítható méhlakásokat is készítettek. QQ Vécsy József pl. a Christ-féle fiókos deszkalapok