H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

22. ábra: Szalmakas mi he kas Szentlisz lóról gyobb.Ebből nem lehetett csak ugy elpusztítani a méheket..." mondotta tulajdonosa. Általában azonban az ilyen lapostetejü alacsony kasokat nem kedvelték, mert ezekbe a méhek "nehezen tudnak csak épülni". Alakjával szinte kiri a többi közül a 22. ábrán láthatd szentliszlói "mihekas", melynek szájátmérője a maximális 52 cm, magassága viszont csupán 36 cm. Egyedülálló darab az a berzencei kas is, melyet szája felett szükitettek e" , majd ismét kihasasodott, valamint a 23. ábrán bemutatott"

3 szentmargitfalvai kas, melynek száját mintegy 6 cm-rel kötötték szűkebbre, mint az oldalát. A szalmakasok következő csoportjába az átmeneti kasokat sorolom, azokat, melyeknek tetején kerek nyilast hagytak. Ez a nyilas általában 10 cm átmérőjű, s néha deszkából készített fedővel, máskor hannemann-ráccsal fedték be. Ilyen muzeumunkban az 1925 körül kötött

0

* nagykanizsai és a 24. re ábrán bemutatott bánokszentgyörgyi mihekas . Utóbbi leírása; Rozsszalma-kötegeket mogyoróvessző-