H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

23. ábra: Szalmakas mékas Szentmargitfalvárdl bői hasitott kéreggel körkörösen egymáshoz kötöttek, majd a kas aljánál eldolgozták. Felső részén kerek lyukat hagytak, aljára egy köteg szélesságben széles röplyukat vágtak. Ugy tűnik, mintha a felső részt később külön dolgozták volna hozzá: Alakja lent hengerded mert az utőbbi években a padláson összelapították -, fent azonban csonkakupszerüen összeszűkülő, fiöpnyilását kis beledugott, illetve hozzászegezett ágacskával szűkítették. Oldalán drótakasztó. Használt, szakadozott, alakja torzult, fedele hiányzik. Szájátm. jelenleg: 34 x 42.5 cm, M-: 41.5 cm. A kast, mókást az ajándékozó Leránt János maga kötötte kb. 40 éve. Akkoriban mintegy 30 kasos méhészete volt, de tartott családokat Országos- ós Neiszer-rendszerű kaptárakban is. £ kas anyagáról az alábbiakat mondta: "Ez rozsszalma, zsupp, - ki vót pucolva - és tüskesziács, de szoktak mogyoróvesszővel is kötni. A teteje kis deszkadarabbal vót bedug-