Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

II. Lakás - A lakóház

lékezik legénykorából; "Be is estem rajta... szegény apám is bebukott rajta egyszer, öt lépcsőn kellett lemenni." Az ilyen házak fala alacsony, alig méteres volt. Az ablak is kicsiny, majdnem egyszinten az utcával, "a kutya, ha benézett az ablakon, inkább lesütötte a szemit, mint felnézett" mondják. A putrik alig 8-10 méter hosszura épültek, kis szobából, kis pitvarból és kis kamrából álltak. Egyeseknek nem volt padlása sem. Egy ásó nyomra a földbe volt mélyítve számos más régi lakás is. Ezek földjét azonban az első világháború utáni években feltöltötték. Uj igények, törekvések kapnak egyidőben lábra:építkezéskor minél magasabbra töltik fel a házak alapját, úgyhogy többé nem lefelé, hanem inkább néhány lépcsőfokon felfelé kelljen a házba felmenni.** SŐt néhány /számszerint 12/ módos gazda ujabb formaváltozatu házat épít, melyek már nemcsak arányaikban \és külső megjelenésükben, de belső beosztásukban is eltérnek a nagytöbbsége parasztházaktól. Az 1960-as években fellendülő nagyarányú építkezés pedig olyan házakat hoz létre, melyek minden eddigitől eltérnek: "Kockaházak" lesznek divatosak, melyekkel az átányiak a városi családi házakat kívánják utánozni. Pár év alatt azonban kitűnt, hogy beosztásuk nem alkalmas az átányi igények kielégítésére, kezdenek visszatérni a hosszú házakhoz. Amilyen nagy eltérések mutatkoznak a házak szintbeli elhelyezésében, legalább olyanok a méretaránybeii eltérések is. Egységes viszont nagy általánosságban az épületek anyaga: a falakat vályogtéglából rakják rendesen, bár ismert a vert fal és fecskerakásos fal is.' A mult század második felében működött a község határában egy alkalmi "tábori" téglaégető is, de égetett téglát csak igen kevés ház alapozásához használtak. A régebbi épületek alapját, a "fundamentumot" úgy készítették, hogy a kívánt falvastagságban kiásták a ház kijelölt helyén a földet két-három ásónyomnyira /az "élő", bolygatatlan földig/, majd soronként visszahány-