Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

II. Lakás - A lakóház

ták és erősen ledöngölték.! föld színét elérve pedig elkezdték rakni a vályogfalat.Az ujabb kő alapzathoz is kiássák és döngölik a földet, úgy rakják le 50-70 cm magasságig a termésköveket. A vályogfalat erre a kő alapra húzzák. A tetőszerkezetet néhány régies épületen szelemergerenda tartja, mely maga az épület elején és végén - néha a falban,néha a fal előtt láthatóan elhelyezett - nagy ágasfákon nyugszik. Az 1950-es években hat ilyen épület állt itányon.A szelemengerendára méteres közökben helyezik el a horgasfákat, amiket viszont - a tető anyagától függően kisebbnagyobb távolságra egymástól, keresztléceket fektetnek át. Az épületek többségén a falakon és a mestergerendán keresztbe átfektetett átalfák tartják a beléjük csapolt szarufákat, melyek a tetőt hordozzák. Ez a tetőszerkezet sem új itányon, már a XVIII« század elejéről ismerjük egy szarufás átányi épület leírását. A fedél anyaga nád vagy zsupszalma, nem egyszer a kettő együtt. A századforduló körül még a házaknak mintegy egyhatodán fazsindely volt. A cserép -, valamint a palatető az 19l0-es évektől kezdődően szorítja háttérbe a gyúlékony nádat, zsupszalmát. A két lapból álló nyeregtető alatt a ház két végén a padlásteret faragott és fürészelt díszü deszkázat zárja le. Az áttört díszítés biztosítja a padlás szellőzését és ad némi fényt. A nád és zsuptetőt a homlokzatoknál szálfogó deszkák szegik, ezeket szépen kovácsolt vasalások rögzítik, melyek egyben díszei is a háznak, különösen a háztető csúcsán elhelyezett oromvasalás. A mennyezetet a régebbi házakban az épület hosszában középen végigfektetett mestergerenda tartja, melyet - méreteitől függően - a szobában és kamrában felállított egy-háQ rom oszlop támaszthat alá. Az átalfák a mestergerendára támaszkodnak, rajtuk fekszik aztán a vastag nádazás, ami alulról a szoba felől és fölülről a padláson vastagon megta-