Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

I. Munka - Munkavállalás a saját gazdaságon kivül

-ölben vett határában terültek el a szárazból urak középbirtokai. Heves és ?enk felől nagybirtokok voltak határosak a községgel. A Tisza felől a "püspökbirodalom" húzódott, az egri érsekség és az egri káptalan hatalmas birtoka több majorsági központtal, ~zek a birtokok általában a múlt század végén, részben vállalkozó szellemű bérlők kezén, tértek át intenzívebb gazdálkodásra a korábbi egyoldalú gabonatermesztésről.Földjeiken később is jelentős maradt a gabona aránya, teret hódítottak azonban az ipari növények, elsősorban a cukorrépa s a vetett takarmányok. A hevesi urak homokos talajú birtokaikon kiterjedt szőlőket telepitettek a századforduló körül. Az uradalmak háromféle módon biztosították a munkaerőt. Az igás munkát saját tulajdonukban lévő ökörfogatok, kisrészben lófogatok végezték. /Mellettük a traktorok alkalmazása a második világháborúig kisarányu maradt./ A fogatokkal egész évre felfogadott cselédek dolgoztak, akik kint laktak az uradalmi majorok cselédlakásaiban. Mellettük még kocsisok, kertészek, mesteremberek tartoztak az egész évre felfogadott személyzethez. A kézimunka végzésére, így a gabona learatására, a takarmány lekaszálására, a kapások gondozására, betakarítás sára az uradalmaknak nem volt saját, egész évre felfogadott munkásállománya. A gyalogmunkaerőt két módon biztosították. Az aratást és a cséplést munkacsapatoknak - gyakran ugyanazoknak a csapatoknak - adták ki a learatott, elcsépelt gabona bizonyos részéért. Hasonló módon a termés bizonyos hányadáért adták ki parcellákra osztva a kukorica egy részének megművelését, továbbá a takarmány, széna levágását. Ez utóbbi részesek gyakran szintén azonosak voltak az aratókkal. A többi munkára, igy főként az igen sok munkát igénylő cukorrépa gondozására, betakarítására és a szőlőkbe napszámosokat fogadtak. Ezekre a könnyebb munkákra asszonyok, lányok, fiuk kellettek.A századfordulótól, kiváltképp az első világháború után igyekeztek az uradalmak a napszámos munkaerőt is