Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

I. Munka - Gazdálkodás a fizikai erővel

közben 10-15 perces megállás, esetleg lefekvés megújíthatja az erőt. Egykor nyomtatásban az emberek "szinte nem is aludtak". Mikor az öreg Kakas Józsefet a meleg ágyáson nagyon elfogta a fáradtság, szólt a feleségének; "Gyere már be Éva, hadd dűlök le egy kicsit." "Csak annyi kellett neki, aludt 10 percet, negyedóra múlva már állt be megint az ágyásra." Az egyes munkák más-más módon veszik igénybe a testet. Tavaszi szántásban a barázdában járást a láb, a comb érzi meg, a kapások derekukat fájtatják leginkább, a kaszálás, mint irtuk, igénybe veszi a kezet, lábat,. erőlteti a derekat is. A különféle fáradságok ellensúlyozására más-más pihenő testhelyzet szolgál. A kapás két karja alá veszi a kapanyelet, hogy "nyúljon a dereka", "csakúgy recsegett a dereka némelyiknek". "Van aki megnyomkodja,vagy mással nyomkodtatja, ugy fekszik le." A marokszedők a gyepen hemperegtek, hogy kiengedjen a derekuk, kezük, amelyik megmered a buza állandó szorításától. A leülés módját személyes, vagy családi szokás szabályozhatja; ki "két sarkon" guggol, ki "törökösen" maga alá veszi két lábát, vagy "fél sarkán" ül esetleg térdel. /A nők ezek közt az ülésmódok közt nem válogathatnak, nekik ki kell nyújtaniuk a lábukat./ A férfiak azt tartják, hogyha kapálással, kaszálással, derekukat megerőltették, legpihentetőbb hasra feküdni, - karjukat arcuk alá teszik, lábukat keresztben egymásra, vagy fél térdüket felhúzzák. Máskülönben a féloldalt, esetleg feltámasztott fejjel való ledőlés szokásos. A férfiak egy része el is szundit a rövid pihenésben "éber szemmel". A nap végén az álmosság jelzi az erő fogytát, a test kimerülését. Az aratás megerőltető munkájában a fiatal marokszedőt néha munka közben elnyomta az álom, este "fölbukott a marokban." Az lenne jó viszont, ha az ember ilyenkor sokáig dolgozhatna. Szilveszterkor ezért maradnak fönn az emberek, asszonyok éjfélig,' mert ha éberen lépnek az újévbe, nem lesznek álmosak benne." Az aratók az első kévébe néha tréfásan bekötik a marokszedőt, mert akkor nem lesz álmos