Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

I. Munka - Gazdálkodás a fizikai erővel

lás terhét is szétosztani az egész testre. Ezért rágnak egy ütemre az együtt kaszálók, mert szerintük /megegyezően a munkalélektani eredményekkel/ a közös ritmus könnyíti az erőkifejtést. Kaszálásban a penge suhintásával azonos ritmusban kell lépnie a munkásnak, sőt azonos ritmusban kell lélegeznie is ugyancsak az erő kimélésére. "Amikor kivágta a kaszát kifúj, és nyomban szusszant, levegőt vesz a visszaútban, a test ugy kívánja meg... Szökik az erő, elmegy az erő a levegő kifujással... Amikor az erőt adja, a tüdeje tele van levegővel, ha nagyobb levegőt vesz be, mint kell, az orrán kiszivárog..." Ezek ismét Varga László szavai: példák arra, milyen tudatossággal ismerik munkájuk részleteit a parasztemberek. Nemcsak az szégyelni való, ha valaki túlságosan kíméli, "nem adja oda magát" a munkának, hanem az is, ha oktalanul erőt pocsékol ott, ahol nem lenne szükséges. Rosszallással, gúnyosan nézték a "beleszületett" régi gazdák azokat a kezdőket, akik görcsös erővel fogták szántásnál az eke szarvát - bár pontos beállítással haladt volna simán, magától. A kezdők szükségtelen erőpocsékolására példa a következő történet: Újoncot vettek maguk közé egy cséplőbandában, egy Sándor nevű fiatalembert. A mellette dolgozó csépes egyre mondogatta a négyesben végzett munka ritmusát kifejező mondókát: "Üssed Sándor, jobban Sándor." A fiatalember magára vette, görcsösen szorította, nagy erővel forgatta a csépet, míg az öreg csak lógázta. "Délbe a fiatalember nem tudott kenyeret szegni, ugy elverette a kezét." Túlzott, célszerűtlen erőkifejtést okoz a rossz szerszám is, például a rosszul kalapált kasza.Némelyik erős ember ugyan olyan élettelen kaszával is, mely tövestül szaggatja a búzát, tartani tudja az iramot a többivel, de irtózatos erőkifejtés árán. Munka közben helyesen adagolt pihenéssel kell gondoskodni az erő fenntartásáról. "Gyalog sokszor nem tudnák hazajönni" - mondja Bedécs Károlyní - "kocsira ülök, egy órát jövünk, pihenek, itthon már újra lehet vígeződni." Nap-