Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

I. Munka - Egy-egy gazdaság munkaerő szükséglete

három ember két lóval juthatott, hanem annál jóval többet. "Aki csak feleségestől kínlódott, annak elég vót két ágyás, tíz kereszt egy nap - de ha öten vótak, 3-4 nagy ágyás is kiment, 30-40 csomó." Technikai követelmények, az eredményesebb munka, egyes munkák - pl. kaszálás, kapálás - gyors befejezésének a szükségessége gyakran megkívánta népesebb csapatok közös munkáját. De az átányiak ezeken a helyzeteken kivül is előszeretettel dolgoznak társaságban. "Ha többedmagával dolgozik az ember, a fáradságot valahogy nem érzi ugy meg." "Az egyik is szól valamit, a másik is, ha egy-két pillanatra megáll, akkor is szusszan valamit. A gondja elterelődik a fáradtságról." Társaságban jobban megtartják a munka apró szüneteit. Éz levon a teljesítményből, kézi munkában a legkiemelkedőbb munkaeredményeket így magánosan dolgozó munkások érik el - ezekről a következő szakasz szól. Többek szerint azonban az apró szünetek pihenőideje is megtérül végül: jobb iramban bírják végig a napot. Adatközlőink lépten-nyomon hangoztatták, hogy minden munka csak akkor "szép", ha elegendő munkás van hozzá, az aratás, nyomtatás, de a kukoricatörés vagy a kapálás is. Néhány közösen végzett munka azonos ütemű mozdulatokkal történik. Ezt különösen szépnek találja az átányi szemlélet - pl. együtt kaszálók összehangolt mozgásának a látványát. De jó is így dolgozni, könnyebbség a kaszásoknak. "Mintha valami erő rántaná az ember karját. Aki nem tud a másikkal együvé vágni, sokkal jobban elfárad. Rontja a többit is, de neki magának a legrosszabb." "Az is csökkenti a fáradságot, mer nem azt gondolj aj ejnye de nehéz, vagy de fáradt vagyok, de sok van előttem," hanem azt nézi, hogy az előtte járó hogy vág." Más munkáknál nem a mozdulat látványa, hanem inkább a munka ritmikus hangja fűzi össze az együtt dolgozókat. A kaszások kaszakalapálásnál egy ütemre ütik a pengét, az acél csengése adja a ritmust, vezeti a mozdulatokat. A cséphadaróval való cséplésnek is ritmikus hangja volt - attól függő-