Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)
II. Lakás - Jegyzetek
kép legott az ajtófélfán éveken át. Amikor lakodalomra készültek a házban, eltávolították ezeket a képeket s csak a rokonokát tartották fenn. 0 18. E nagy mhafogasok még a kelengyeládákhoz tartoznak. Azokban ugyanis a vásznaknak és kendőféléknek, a fektetve tárolható holminak volt alkalmas helye. A függesztésre szoruló szoknyák, kabátok kerültek a fogasra. 19. Egészen ki nem szorították őket, mert még a gyűjtés idején is találkoztunk néhánnyal - a szabad kémény alatt. 20» A régebbi divat szerint berendezett házak faláról hiányozhatott a nagy, keretes tükör /más alföldi községekben is a tükröt, mint a világi hiúság jelképét tekintették és kárhoztatták s tudatosan nem tették ki, vagy, ha már kitették, nem a főfalra, hanem a kemence környékére, a láda fölé/. Századunkban már a fiatalok ragaszkodtak a tükörhöz a főfalon. Ha az anyós megengedte, akkor a fiatalasszony szerezhetett egyet s a főfalra kitehette. 21. Ahol kicsi volt a kamra, ott a vetőmagot sokszor be se hozták a kertből, hanem kinn tárolták a szín alatt. Egyes gazdák az első őrletéshez való gabonát is kinnhagyták zsákokban. 22. Kivánalomnak azonban nem mindenki tud engedelmeskedni. A gyalogemberek közt vagy szegény özvegyasszonyok házában kevés a tüzelő. Ilyen helyeken nappal is az ágyba bujt, aki fázott, jobbára öregek és gyerekek. 23. A vaskályhák az első világháború után kezdtek terjedni a tiszta szobákban a kemencék rovására. Mivel ezek melege, részben az alkalmatlan fűtőanyag miatt, egyenetlen és nem tartós, alig két évtized alatt visszatértek a kemencéhez vagy az olyan megoldásokhoz, amiket a mozgatható vas takaréktífzhelyek jelentik, melyeket télre beállítanak a kemence mellé a szobába s ezentúl csupán a tűzhelyen tüzelnek melegítés, fűtés céljából, de azért is, hogy az ételt rajta megfőzhessék. Az ötvenes évek eleje