Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

II. Lakás - Jegyzetek

óta kisméretű, kétaknás kályhák Tannak terjedőben, egyes változatainak főzőlap is van a tetején. 24. A gyűjtőkkel minden háznál igen előzékenyen és nagy vendégszeretettel bántak. Sötétedéskor azonban, mikor már nem láttak jegyezni, megkérték, hogy most beszélgessenek kötetlenül, amíg eljön a "lámpagyujtás" ideje. 25. Bár van egy egészen sajátos kemence megvilágítási készségük is, a "baba", egy fapálcika, melynek felső végére kdcot vagy rongyot tekernek s bemártják zsírba vagy olajba. Kenyérsütéskor, illetve a kenyér bevetésekor szolgál a baba, kanócát meggyújtják, őt magát pedig beleszúrják az első bevetett kenyér közepébe. Halvány világa a kemencében azután segíti a gazdasszonyt a többi kenyér bevetésénél, jó elhelyezésénél is. 26. Készültek olajos mécsesek bádogból is, miket a legkülönbözőbb tartókra állítottak. 27. Világítani azonban nemcsak a házban és az istállóban, tehát zárt helyeken szokás és kell, hanem az utcákon is. Egészen a 30-as évek közepéig közvilágítás címén két petróleumlámpás égett a faluban; az egyik a községháza slőtt, rúdra helyezett díszes tartóban,a másik a főjegyző háza előtt. A villany bevezetése óta eltelt jó 30 esztendő alatt is csak a főbb utvonalak kaptak közvilágítást, a mellékutcák a mai napig sötétek maradtak. A sötét utcákon, téli estéken kézi lámpással közlekednek az emberek. Ezekben a hasábalakú, üvegfalú hordozható lámpásokban is almaalaku üveg olajmécses égett, ritkábban gyertya. A kertbe járó férfiaknak mindnek volt ilyen lámpása s mikor este, vacsora végeztével elindultak a házból a kertekbe, meggyújtották lámpájukat s fénye mellett kerülgették a nagy sarakat. Utóbb a gyárilag előállított viharlámpások terjedtek el, legújabban pedig a villanyelemes kézilámpások használatosak. A nagyidejű átányiak hallották még szüleiktől, nagyszü-